2010. dec. 12.

Macaron, a süti, amin szívesen meghízok

Mivel az utolsó darabot rágcsálom a tegnapi beszerzésből, és elkeseredtem, hogy most februárig esélyem sincs újat venni, legalább leírom, hogy miért jó.
A macaron-ról mindenki rögtön Párizsra asszociál, mert ugye a franciák különlegessége, de mi Londonban szereztük be a túléléshez szükséges adagot, a Harrods egy apró pici kávéházában, ami olyan igazi kis Párizs a nyüzsgés közepén. Otthon is árulnak pár helyen macaron-t, de az vicc kategória az eredetihez képest, mert rohadt nehéz jó macaront sütni, és ha egyszer megkóstoltad, egy életre rajongó leszel.
A Laduére boltja úgy van berendezve, mintha XIV.Lajos valamelyik partiján sétálgatnánk, már csak ezért is megéri bemenni, hogy a sok angol után élvezzük a francia miliőt, a púder színű, és aranyozott elegáns bútorok között igazi Blair Waldorf-nak éreztem magam. A hosszú pult mögött ott sorakoznak a különféle csábító sütik, de mi céltudatosan a ikonikus mini macaron-okra koncentráltunk. Olcsónak nem olcsó, de nem az a fajta édesség, amiből sokat kellene enni, mindegyik egy külön varázslat. Azért nekünk elég sokat sikerült megkóstolni, mert Ikukoval megosztottunk a szerzeményeinket. (Zárójelben megjegyzendő a csomagolás, ami gyönyörűséges, a megtestesült elegancia. Én a púder-zöld aranyozott dobozkát választottam, aztán mióta kiürült, ékszeres ládikaként funkcionál.) A lényeg igazából, hogy soha nem gondoltam, hogy ilyen harmonikus ízvilág összehozható egy apró sütiben. Komolyan át kellett értékelnek az eddigi gasztronómiai élményeimet, és legszívesebben most összeszedném minden cuccomat, az első géppel repülnék Párizsba, és könyörögnék a Ladurée-nél, hogy felajánlom nekik az életemet, csak tanítsanak. Ránézésre valamiféle édes, habcsókszerűséget vártam, de hát a hülye előítéleteim...A macaron nem édes, legalábbis ha jól van megcsinálva. Nagyon vékony, roppanós hártya veszi körül a belső habkönnyű krémet, és az íze...nem hasonlítható semmihez. A csokis például olyan igazi kesernyés csoki ízű, a citromos finoman savanyú, a kedvencem, a rózsás-gyömbéres pedig leírhatatlan álom. Nem fogom őket harapásról harapásra elemezgetni, de olyan muszáj megismételni élmény. Nyálcsorgatás vége.

2010. dec. 7.

My Blueberry Nights

Olyan jól haladtunk a mag. meeetingeken, hogy már kész a címlap, meg a tartalomjegyzés, már csak egy dupla oldalas editorial hiányzik, azt meg Ericával holnap megcsináljuk.
Pénteken egyszerűen muszáj volt lazítani, D.-vel elmentünk vacsizni, közben befutott Alex meg Ikuko, és csatlakoztak ők is. D. aztán ment operába, mi meg át egy kocsmába, ahol aztán kiderült, hogy kifogytak a forralt borból, be kellett érnünk simával. Pedig Ikukonak már lassan egy hónapja a forralt bor szépségeiről beszélek. Jó kis este volt megint, mióta itt vagyok, nem nevettem ennyit. Szombaton Ikukoval kettecskén elindultunk körbenézni a pubokban, hátha találunk valami jót. Olyan jót találtunk, ami a legjobb, legolcsóbb koktélos hely Oxiban. És még a zene is jó. Meg állítólag a kaja is, azt nem tudom, Ikuko polipot evett, amitől nem lettem túl éhes. Később amikor megéheztem átmentünk egy kínaiba, az is szuper volt, aztán vissza a bárba. Valamikor éjfél körül érhettem haza, még olvastam kicsit, elaludtam, éééééés vijjogás! Tűzriadó, remek. Valószínű már mindenkinem elmeséltem, de azért leírom, hogy igazi tűz volt, olyan nagy, hogy szerencsétlen L block lakók az ablakon ugráltak ki, mert az ajtót elzárta a tűz. Jöttek az oltók, meg a rendőrség, mi meg kint fagyoskodtunk vagy másfél órát, közben Kirsty pánikrohamot kapott, és rám zuhant. Elég félelmetes volt az egész, mert valami idegen bejutott a koleszba, és direkt gyújtogatott, folyik a nyomozás, meg minden. Brrr. Már csak 9 nap. Ezek után elég kómásan telt a vasárnap, nem is emlékszem mit csináltam, csak arra, hogy enyhén sokkos voltam.
Tegnap bénáztam, be kellett mennem a suliba leadni egy vázlatot, gondoltam sétálok egyet, aztán vissza meg buszozok. Ez persze nem sikerült, itthon hagytam a bérletemet, jöhettem haza tök sötétben, hidegben a félelmetes erdőn át. Most egy ideig nem nézek Criminal Minds-ot.
Ma Ikuko hívott, hogy menjünk el egy SU meetingre, lesz ingyen forralt bor, meg miced pie. Fincsike volt, énekeltünk karácsonyi dalokat is, olyan hangulatos lett volna, ha nem futok össze Sam-mel, akivel már három randit lemondtam (köztük a ma estét is). Na segáz, kicsit ciki volt, de legalább máskor biztos nem hív.
Most nagyon gondolkozom, hogy csináljak-é spagettit, de már 11 óra, lehet nem kéne. (De meg van bontva, és nem lenne szép veszni hagyni.) napi dilemma. Annyira lassú a netem, hogy inkább kikapcsolom mielőtt megbolondulok tőle. Megyek edzeni.
u.i.: azt magyarázzátok meg nekem, hogy a panna cotta miért számít olyan nagy presztízsű édességnek? már sokadszor eszek, nem is rosszakat, de nem tud lenyűgözni