Megint nem tudom hol hagytam abba a beszámolót...
Tegnap éjszaka volt egy tűzriadónk a koleszban. Meg volt hirdetve szerdára egy próba tűzriadó, de hát az mégsem az igazi, ha készülünk rá, szóval benyomták tegnap. Mindenki pizsamában, pánikolva rohant ki az udvarra, én meg azt hittem, hogy én gyújtottam fel a koleszt, mert bekapcsoltam a fűtést. Aztán persze nem. De így is sikerült hülyét csinálnom magamból, mert nem voltak benn a kontaklencséim, és persze hogy nem találtam meg a csoportomat. Meg sötét is volt. Mindegy. G.legalább megtalált.
Ma volt az első iskolai nap. Fájó torokkal ébredtem, ami nem túl szerencsés :S Komolyan vennem kell téli kabátot, mert az enyémen átfúj a hülye szél. Azért nagy nehezen sikerült kómásan bejutnom a suliba, ahol (hurráhurrá) B. bácsi csoportjába kerültem. Róla már írtam korábban, hogy ő a kedvenc tanárom. Három részre szedtek minket, az egyik ment a karrier tanácsadóba, a másik a könyvtárba, a harmadik, azaz mi pedig bemutatkozni, és egy kis coursework ismertetőre. Végre vannak barátaim, J. és R.
És a cousework...nagyon érdekes feladatokat kaptunk, 22.-én kell leadni a kész munkákat, úgyhogy még ma el kellett kezdeni. Három témáról kell írni, az én trióm: E-olvasók, The Man Booker díj, és Stieg Larsson. Mindegyikhez 4 újságcikk kell alapnak, és abból felépíteni egy 660 szavas dolgozatot. A probléma csak annyi, hogy el kell olvasnom Larsson Millenium-trilógiáját, ami nem rövid. Éreztem, hogy nekem lesz még dolgom ezekkel a könyvekkel. Mióta megjelentek kerülgetem őket, de annyira agyon voltak sztárolva, hogy nem mertem olvasni. Hát most kötelező. Holnap szabadnapos leszek, be kell mennem a suliba egy papírért, utána a bankba, és közben szeretném ledarálni a Tetovált lányt, hogy legalább az első kötettel képben legyek. Csütörtökön bevezetés a magazin kiadásba óra. Kíváncsi leszek. Vinnünk kell magazinokat, amiket olvasunk. Na puff. Nálam van egy májusi Wonderland, egy Vogue, Love, meg Gentlewoman. Remélem ennyi elég lesz, többet el se bírnék.
Este voltunk G-vel Tescozni, mert már csak müzlink maradt. Vettünk egy csomó epret, meg áfonyás muffint, aztán piknikeztünk.
Most viszont indulok olvasni, mert pár ezer oldal megvan ez a trilógia.
2010. szept. 28.
2010. szept. 27.
Leonard Cohen meg a zombik
Mint látjátok, sikerült megcsinálni netet. Mert én egy zseni vagyok.
Ha jól emlékszem csütörtökön hagytam abba. Pénteken bementem reggel leadni pár papírt, meg felvenni a következő 3 év Bibliáját, amiben minden le van írva a szakról. Ezek után vettem egy e-könyv olvasót, ilyen nagyon kis cuki lila Sony. Majd komolyabb tesztelés után írok róla.
A szombat már régóta várt időpont volt, akkor jött hozzám S. Persze elkeveredett, lekéste a buszt, így másfél órával később ért ide, mint ahogy terveztük :P De legalább itt volt. Megmutattam neki a várost, a sok régi egyetemi épületet, meg a kedvenc 5 emeletes könyvesboltjaimat. Az utóbbi iránt annyira nem lelkesedett, de legalább megnézte. Elkísértem cipőt venni, tudjátok azt a nagyon ronda belül szőrös Ugg csizmát. Itt mindenki olyat hord, vagy szandált mezítláb. Brrr. El akartunk menni este a Propagandára, de mindketten 6-kor keltünk, ezért valami pihentetőbb alternatívát kerestünk. Ez lett a mozi, Eat, Pray, Love. Megvettük a jegyeket, és elhatároztuk, hogy megvacsorázunk, mielőtt kezdődik a film. Angliában este 6 után nem sok mindent lehet csinálni, mert az összes bolt bezár. Én már korábban találtam egy jó éttermet, oda ültünk be, hogy kicsit bűnözzünk. Gyanús volt, hogy akkora sor van előtte, legalább fél órát vártunk, mire asztalhoz jutottunk. Ja mert hogy ez Jamie Oliver olasz étterme. Olyan jót ettünk...az a bárcsak sose lenne vége vacsora volt. De persze indulni kellett a moziba, ahol nézhettük, hogyan tömi magába Julia Roberts a jobbnál jobb pizzákat. Azért a film a könyvnek a közelébe sem ér, de hangulatos volt, és megnézném még egyszer. Féltem, hogy nem fogom érteni az angolt benne, de csak az indonéz füvesember akcentusa volt kínai. Jó későn lett vége, lekéstük a buszt, haza kellett sétálni, ami csak kerülővel sikerült, mert nem ismertem meg az utcát, ahol le lehetett volna vágni a hosszú utat :P Nem baj, hazaértünk, bedőltünk aludni, és fel sem keltünk másnap 11-ig. S. 14:20.kor indult vissza Londonba, elsétáltunk a városba, elvittem egy Oxford boltba, ilyenekkel tele van a város, minden Oxfordos cuccot lehet kapni. Még útközben benéztünk a nagyon sznob Hotel Chocolate-ba...nagyon durva hely, főleg ilyen függőknek, mint én. Már az illattól is ájulás közeli állapotba lehet kerülni, hát még amikor hozzák a kóstolókat!
S.-t sikeresen feltettem a buszra, utána szomorkodva bolyongtam kicsit a városban. Hazasétáltam, mert sportos vagyok, és este már végre online voltam. Ma elbújok a takaró alatt, és olvasok, meg filmezek napot tartok, holnap meg kezdődik a suli. Ajaj.
Ja, és a cím...a közvetlen lakótársam, akivel közös a falunk, na ő A. Nem lenne vele probléma, de azt hiszi, tud énekelni. Gitározni tud, az jó, meg szép, de amikor arra ébredek, hogy 'Halleluuuujaaa', valami egészen más hangnemben, mint kellene, olyankor legszívesebben rádöntenék egy szekrényt.
Ha jól emlékszem csütörtökön hagytam abba. Pénteken bementem reggel leadni pár papírt, meg felvenni a következő 3 év Bibliáját, amiben minden le van írva a szakról. Ezek után vettem egy e-könyv olvasót, ilyen nagyon kis cuki lila Sony. Majd komolyabb tesztelés után írok róla.
A szombat már régóta várt időpont volt, akkor jött hozzám S. Persze elkeveredett, lekéste a buszt, így másfél órával később ért ide, mint ahogy terveztük :P De legalább itt volt. Megmutattam neki a várost, a sok régi egyetemi épületet, meg a kedvenc 5 emeletes könyvesboltjaimat. Az utóbbi iránt annyira nem lelkesedett, de legalább megnézte. Elkísértem cipőt venni, tudjátok azt a nagyon ronda belül szőrös Ugg csizmát. Itt mindenki olyat hord, vagy szandált mezítláb. Brrr. El akartunk menni este a Propagandára, de mindketten 6-kor keltünk, ezért valami pihentetőbb alternatívát kerestünk. Ez lett a mozi, Eat, Pray, Love. Megvettük a jegyeket, és elhatároztuk, hogy megvacsorázunk, mielőtt kezdődik a film. Angliában este 6 után nem sok mindent lehet csinálni, mert az összes bolt bezár. Én már korábban találtam egy jó éttermet, oda ültünk be, hogy kicsit bűnözzünk. Gyanús volt, hogy akkora sor van előtte, legalább fél órát vártunk, mire asztalhoz jutottunk. Ja mert hogy ez Jamie Oliver olasz étterme. Olyan jót ettünk...az a bárcsak sose lenne vége vacsora volt. De persze indulni kellett a moziba, ahol nézhettük, hogyan tömi magába Julia Roberts a jobbnál jobb pizzákat. Azért a film a könyvnek a közelébe sem ér, de hangulatos volt, és megnézném még egyszer. Féltem, hogy nem fogom érteni az angolt benne, de csak az indonéz füvesember akcentusa volt kínai. Jó későn lett vége, lekéstük a buszt, haza kellett sétálni, ami csak kerülővel sikerült, mert nem ismertem meg az utcát, ahol le lehetett volna vágni a hosszú utat :P Nem baj, hazaértünk, bedőltünk aludni, és fel sem keltünk másnap 11-ig. S. 14:20.kor indult vissza Londonba, elsétáltunk a városba, elvittem egy Oxford boltba, ilyenekkel tele van a város, minden Oxfordos cuccot lehet kapni. Még útközben benéztünk a nagyon sznob Hotel Chocolate-ba...nagyon durva hely, főleg ilyen függőknek, mint én. Már az illattól is ájulás közeli állapotba lehet kerülni, hát még amikor hozzák a kóstolókat!
S.-t sikeresen feltettem a buszra, utána szomorkodva bolyongtam kicsit a városban. Hazasétáltam, mert sportos vagyok, és este már végre online voltam. Ma elbújok a takaró alatt, és olvasok, meg filmezek napot tartok, holnap meg kezdődik a suli. Ajaj.
Ja, és a cím...a közvetlen lakótársam, akivel közös a falunk, na ő A. Nem lenne vele probléma, de azt hiszi, tud énekelni. Gitározni tud, az jó, meg szép, de amikor arra ébredek, hogy 'Halleluuuujaaa', valami egészen más hangnemben, mint kellene, olyankor legszívesebben rádöntenék egy szekrényt.
2010. szept. 23.
Iskolataska
Na igen, visszatertem. Ismet ekezetek nelkul, ismet a szigetemrol. Az eddigi tervekkel ellentetben nem koltoztetem a Mezesfalast, marad itt. Mivel nincs internetem, nem tudom, milyen gyakran tudok majd ide irni.
Szoooval...hol is kezdjem...meselem az elejerol. Teljesen kidoltem a repulon, vegig aludtam, aztan addig sikerult magamhoz terni, amig kiszalltunk, es sikeresen megtalaltuk a buszt, de miutan felszalltunk ismet koma. Oxfordban aztan ujabb ebredes, es gymorgorcs kovetkezett. Sikeresen fogtunk egy taxit, ami elvitt az egyetemhez, mint kiderult teljesen feleslegesen, mert mehettunk volna rogton a koleszba. A kolesz eleg siman ment, D.-tol elbucsuztam a Paul Kentnel, es aggodva buszoztam tovabb egy megallot a Crescent hall-ig. Malajziai barataimat kovetve megtalaltuk a recepciot, sikeresen bejelentkeztunk, megkaptuk a kulcsokat, es jott az ujabb gyomorgorcs...Vajon milyen lesz a szoba? Koszos lesz, es pici? Jaaajjj... Kedveslany elkisert a szobamhoz, segitett felcipelni a cuccom, es nyilt az ajto. Szajtatos resz jott mindkettonk reszerol, ugyanis a lany se tudta, hogy itt ilyen nagy szobak is vannak...na igen, meg a kilatas is eleg jo. Szoval reszemrol abszolut pozitiv csalodas. Egy kedves nyugis kornyeken lakom, olyan, mint valami nyaralos apartman.
Ledobtam a cuccaimat, es vagtattam be a varosba, mert amig nincs parna, meg dunyha, addig sajna nem lehet aludni, meg addigra mar mardosott az ehseg. D-vel talalkoztunk, elindultunk parnat venni. Vagyis nem, mert eloszor ettunk. Az volt a nap fenypontja :) Bementunk egy uzletbe, ami D szerint jo, csak ki*aszott draga. O megvette a cuccait, elindult vissza, en meg jartam tovabb a varost, hogy racionalis aron talaljak magamnak mindnet, ami kell. Sikerult is, csak 2 uzlettel kellett tovabb menni. Rohantam haza, felhuztam az agynemut, es bezuhantam az agyba valamikor 8 korul, es nem is keltem fel masnap reggel 8-ig.
Mert persze fel kellett kelni, mentunk erre a buta campus tour-ra, aminek egyebkent semmi ertelme nem volt. Korbevittek minket, aztan annyi, de azota is eltevedek, meg terkeppel jarok. Utana volt valami meeting, de nem igazan emlekszem ra...na mindegy. Nem emlekszem a vasarnapra. Hetfon D-nek enrolment volt, en meg elindultam felfedezni a varost, meg venni tanyert es evoeszkozoket, meg persze kavet. Idegolo volt, mert vagy en vagyok vak, vagy nem arulnak sehol tanyerokat...csak mentem, mentem a sok zacsko kajaval, az osszeeses hataran, nagy nehezen vettem kest-villat-kanalat, egy muzlis talat, , meg egy mini poharat, es vanszorogtam a buszmegalloba, ahol azonnal lerogytam, mint valami zombi. Letamadott G., az idetlen szoke bongyi feju, hogy mondjam meg, hol van egy elelmiszer bolt, mert bejarta a varost, es nem talalt, es mar nagyon az energiajanak a vegen jar. Nevetgeltem, elegge at tudtam erezni a helyzetet. Elmakogtam, hogy merre kell mennie, kozben megbeszeltuk, hogy egy koleszban vagyunk, de jo, aztan jott a buszom. Este mar semmi ertelmes nem tortent, legalabbis nem emlekszem. Valamikor a lakotarsaimmal is talalkoztam, 6-an vagyunk, aranyosak, de nem hyiszem, hogy ok lesznek a legjobb barataim...
Kedden elemtem egy munkakeresos workshopra, meg elotte Freshers Fairre. Na, az utobbi nagyon profi volt. Klubok, edessegek, ingyen pizza, ingyen cuccok...stb. Beiratkoztam par klubba, de mar nem emlekszem, hogy mikbe. Creative Writing-ra biztos, de nem tudtam menni az elso talalkara, mert ma volt pont akkor, amikor az Academic Adviser-el volt talalkam. Este D.-vel elmentunk Tescozni, ez itt ilyen kulon program :D:D Egy fankkal emeltem a vercukorszintemet, aztan agyba kenyszeritettem magam, mert szerda = beiratkozas.
Keltem jo koran, mentem 10-re talalkozni az osztalyommal. Ket oran keresztul jatszottunk bemutatkozos jatekokat, csak hatalmas mennyisegu kekszel, es sutivel sikerult tulelni, amit a kedves-aranyos tanaraink biztositottak. Egy ora ebedszunet utan irany egy eloadasra, ahol elmondjak, hogy kell beiratkozni, meg hogy kell hasznalni a PIP-et. Kozel jartam az elalvashoz...A beiratkozason olyan hosszu sorok voltak, hogy 3 orat tuti ott szobroztam, es a vegen faradtan, de mindent kitoltve tavoztam :) Egy gyors orvosi regisztracio, es vege volt. Mivel mar tulestem a holtponton, gondoltam utananezek a Financial Aid-nek, hatha...Epp jovok ki az irodabol, mikor nagy hangon ramkoszonnek. G. az persze, o is az irodaba megy...szoval nem lord...francba. Megallunk, beszelgetunk, meseli, hogy van a szakan egy magyar srac, majd bemutat neki. Jo. G. el, P. elteved az epuletben. Megtalaltam a kijaratot, es ki jon szembe? G. Persze, mar egeszen biztos, hogy hulyenek nez...mindegy. Megyek vele, hogy bemutasson R.-nek. Mi magyarul csevegunk, G. nagyokat pislog. Menjek vele este F&D partyba. Ez abbol all, hogy a sok bolond beoltozik olyanoknak, amik F vagy D betuvel kezdodnek. Dehogy megyek, hulla vagyok. :( Jo, majd maskor. Egyebkent is, szomszedok vagyunk.
Otthon probaltam beuzemelni a netet, sikertelenul.
Csutortokon koran jottem, hogy vigyem a gepet szervizbe, de ott sem tudtak vele mit kezdeni. Kedvelem az olyan reggeleket, amikor 8-kor mar hisztiznek. Kellett egy Snickers, hogy helyrebillenjek, aztan indultam a tanarokkal valo talalkozora. Mar most van egy kedvencem, Bob, a vastag szemuveges, kordbarsony oltonyos angol oreg ur. Ezek utan bekoltoztem a konyvtarba, ahol vegre csillapithattam az internet elvonasi tuneteimet. Fel 2-re mentem vissza talalkozni az Academic Adviser-emmel, aki egy kedves idosebb holgy. Sokat segitett, hogy hasznaljam a PIP-et, ilyesmik. Barmikor mehetek hozza, ha valami van. Igen, ezt mindig hangsulyozzak, hogy mejunk, es kerdezzunk, mert mindenki jo fej, es segitenek. A talalkozo utan vissza a konyvtarba, aztan lassan vissza a koleszba, mert kezdek ehes lenni, meg ma meg el szeretnek setalni a kedvenc indiai kaja boltomhoz.
Majd jelentkezem. Valamikor.
Szoooval...hol is kezdjem...meselem az elejerol. Teljesen kidoltem a repulon, vegig aludtam, aztan addig sikerult magamhoz terni, amig kiszalltunk, es sikeresen megtalaltuk a buszt, de miutan felszalltunk ismet koma. Oxfordban aztan ujabb ebredes, es gymorgorcs kovetkezett. Sikeresen fogtunk egy taxit, ami elvitt az egyetemhez, mint kiderult teljesen feleslegesen, mert mehettunk volna rogton a koleszba. A kolesz eleg siman ment, D.-tol elbucsuztam a Paul Kentnel, es aggodva buszoztam tovabb egy megallot a Crescent hall-ig. Malajziai barataimat kovetve megtalaltuk a recepciot, sikeresen bejelentkeztunk, megkaptuk a kulcsokat, es jott az ujabb gyomorgorcs...Vajon milyen lesz a szoba? Koszos lesz, es pici? Jaaajjj... Kedveslany elkisert a szobamhoz, segitett felcipelni a cuccom, es nyilt az ajto. Szajtatos resz jott mindkettonk reszerol, ugyanis a lany se tudta, hogy itt ilyen nagy szobak is vannak...na igen, meg a kilatas is eleg jo. Szoval reszemrol abszolut pozitiv csalodas. Egy kedves nyugis kornyeken lakom, olyan, mint valami nyaralos apartman.
Ledobtam a cuccaimat, es vagtattam be a varosba, mert amig nincs parna, meg dunyha, addig sajna nem lehet aludni, meg addigra mar mardosott az ehseg. D-vel talalkoztunk, elindultunk parnat venni. Vagyis nem, mert eloszor ettunk. Az volt a nap fenypontja :) Bementunk egy uzletbe, ami D szerint jo, csak ki*aszott draga. O megvette a cuccait, elindult vissza, en meg jartam tovabb a varost, hogy racionalis aron talaljak magamnak mindnet, ami kell. Sikerult is, csak 2 uzlettel kellett tovabb menni. Rohantam haza, felhuztam az agynemut, es bezuhantam az agyba valamikor 8 korul, es nem is keltem fel masnap reggel 8-ig.
Mert persze fel kellett kelni, mentunk erre a buta campus tour-ra, aminek egyebkent semmi ertelme nem volt. Korbevittek minket, aztan annyi, de azota is eltevedek, meg terkeppel jarok. Utana volt valami meeting, de nem igazan emlekszem ra...na mindegy. Nem emlekszem a vasarnapra. Hetfon D-nek enrolment volt, en meg elindultam felfedezni a varost, meg venni tanyert es evoeszkozoket, meg persze kavet. Idegolo volt, mert vagy en vagyok vak, vagy nem arulnak sehol tanyerokat...csak mentem, mentem a sok zacsko kajaval, az osszeeses hataran, nagy nehezen vettem kest-villat-kanalat, egy muzlis talat, , meg egy mini poharat, es vanszorogtam a buszmegalloba, ahol azonnal lerogytam, mint valami zombi. Letamadott G., az idetlen szoke bongyi feju, hogy mondjam meg, hol van egy elelmiszer bolt, mert bejarta a varost, es nem talalt, es mar nagyon az energiajanak a vegen jar. Nevetgeltem, elegge at tudtam erezni a helyzetet. Elmakogtam, hogy merre kell mennie, kozben megbeszeltuk, hogy egy koleszban vagyunk, de jo, aztan jott a buszom. Este mar semmi ertelmes nem tortent, legalabbis nem emlekszem. Valamikor a lakotarsaimmal is talalkoztam, 6-an vagyunk, aranyosak, de nem hyiszem, hogy ok lesznek a legjobb barataim...
Kedden elemtem egy munkakeresos workshopra, meg elotte Freshers Fairre. Na, az utobbi nagyon profi volt. Klubok, edessegek, ingyen pizza, ingyen cuccok...stb. Beiratkoztam par klubba, de mar nem emlekszem, hogy mikbe. Creative Writing-ra biztos, de nem tudtam menni az elso talalkara, mert ma volt pont akkor, amikor az Academic Adviser-el volt talalkam. Este D.-vel elmentunk Tescozni, ez itt ilyen kulon program :D:D Egy fankkal emeltem a vercukorszintemet, aztan agyba kenyszeritettem magam, mert szerda = beiratkozas.
Keltem jo koran, mentem 10-re talalkozni az osztalyommal. Ket oran keresztul jatszottunk bemutatkozos jatekokat, csak hatalmas mennyisegu kekszel, es sutivel sikerult tulelni, amit a kedves-aranyos tanaraink biztositottak. Egy ora ebedszunet utan irany egy eloadasra, ahol elmondjak, hogy kell beiratkozni, meg hogy kell hasznalni a PIP-et. Kozel jartam az elalvashoz...A beiratkozason olyan hosszu sorok voltak, hogy 3 orat tuti ott szobroztam, es a vegen faradtan, de mindent kitoltve tavoztam :) Egy gyors orvosi regisztracio, es vege volt. Mivel mar tulestem a holtponton, gondoltam utananezek a Financial Aid-nek, hatha...Epp jovok ki az irodabol, mikor nagy hangon ramkoszonnek. G. az persze, o is az irodaba megy...szoval nem lord...francba. Megallunk, beszelgetunk, meseli, hogy van a szakan egy magyar srac, majd bemutat neki. Jo. G. el, P. elteved az epuletben. Megtalaltam a kijaratot, es ki jon szembe? G. Persze, mar egeszen biztos, hogy hulyenek nez...mindegy. Megyek vele, hogy bemutasson R.-nek. Mi magyarul csevegunk, G. nagyokat pislog. Menjek vele este F&D partyba. Ez abbol all, hogy a sok bolond beoltozik olyanoknak, amik F vagy D betuvel kezdodnek. Dehogy megyek, hulla vagyok. :( Jo, majd maskor. Egyebkent is, szomszedok vagyunk.
Otthon probaltam beuzemelni a netet, sikertelenul.
Csutortokon koran jottem, hogy vigyem a gepet szervizbe, de ott sem tudtak vele mit kezdeni. Kedvelem az olyan reggeleket, amikor 8-kor mar hisztiznek. Kellett egy Snickers, hogy helyrebillenjek, aztan indultam a tanarokkal valo talalkozora. Mar most van egy kedvencem, Bob, a vastag szemuveges, kordbarsony oltonyos angol oreg ur. Ezek utan bekoltoztem a konyvtarba, ahol vegre csillapithattam az internet elvonasi tuneteimet. Fel 2-re mentem vissza talalkozni az Academic Adviser-emmel, aki egy kedves idosebb holgy. Sokat segitett, hogy hasznaljam a PIP-et, ilyesmik. Barmikor mehetek hozza, ha valami van. Igen, ezt mindig hangsulyozzak, hogy mejunk, es kerdezzunk, mert mindenki jo fej, es segitenek. A talalkozo utan vissza a konyvtarba, aztan lassan vissza a koleszba, mert kezdek ehes lenni, meg ma meg el szeretnek setalni a kedvenc indiai kaja boltomhoz.
Majd jelentkezem. Valamikor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)