2010. dec. 12.

Macaron, a süti, amin szívesen meghízok

Mivel az utolsó darabot rágcsálom a tegnapi beszerzésből, és elkeseredtem, hogy most februárig esélyem sincs újat venni, legalább leírom, hogy miért jó.
A macaron-ról mindenki rögtön Párizsra asszociál, mert ugye a franciák különlegessége, de mi Londonban szereztük be a túléléshez szükséges adagot, a Harrods egy apró pici kávéházában, ami olyan igazi kis Párizs a nyüzsgés közepén. Otthon is árulnak pár helyen macaron-t, de az vicc kategória az eredetihez képest, mert rohadt nehéz jó macaront sütni, és ha egyszer megkóstoltad, egy életre rajongó leszel.
A Laduére boltja úgy van berendezve, mintha XIV.Lajos valamelyik partiján sétálgatnánk, már csak ezért is megéri bemenni, hogy a sok angol után élvezzük a francia miliőt, a púder színű, és aranyozott elegáns bútorok között igazi Blair Waldorf-nak éreztem magam. A hosszú pult mögött ott sorakoznak a különféle csábító sütik, de mi céltudatosan a ikonikus mini macaron-okra koncentráltunk. Olcsónak nem olcsó, de nem az a fajta édesség, amiből sokat kellene enni, mindegyik egy külön varázslat. Azért nekünk elég sokat sikerült megkóstolni, mert Ikukoval megosztottunk a szerzeményeinket. (Zárójelben megjegyzendő a csomagolás, ami gyönyörűséges, a megtestesült elegancia. Én a púder-zöld aranyozott dobozkát választottam, aztán mióta kiürült, ékszeres ládikaként funkcionál.) A lényeg igazából, hogy soha nem gondoltam, hogy ilyen harmonikus ízvilág összehozható egy apró sütiben. Komolyan át kellett értékelnek az eddigi gasztronómiai élményeimet, és legszívesebben most összeszedném minden cuccomat, az első géppel repülnék Párizsba, és könyörögnék a Ladurée-nél, hogy felajánlom nekik az életemet, csak tanítsanak. Ránézésre valamiféle édes, habcsókszerűséget vártam, de hát a hülye előítéleteim...A macaron nem édes, legalábbis ha jól van megcsinálva. Nagyon vékony, roppanós hártya veszi körül a belső habkönnyű krémet, és az íze...nem hasonlítható semmihez. A csokis például olyan igazi kesernyés csoki ízű, a citromos finoman savanyú, a kedvencem, a rózsás-gyömbéres pedig leírhatatlan álom. Nem fogom őket harapásról harapásra elemezgetni, de olyan muszáj megismételni élmény. Nyálcsorgatás vége.

2010. dec. 7.

My Blueberry Nights

Olyan jól haladtunk a mag. meeetingeken, hogy már kész a címlap, meg a tartalomjegyzés, már csak egy dupla oldalas editorial hiányzik, azt meg Ericával holnap megcsináljuk.
Pénteken egyszerűen muszáj volt lazítani, D.-vel elmentünk vacsizni, közben befutott Alex meg Ikuko, és csatlakoztak ők is. D. aztán ment operába, mi meg át egy kocsmába, ahol aztán kiderült, hogy kifogytak a forralt borból, be kellett érnünk simával. Pedig Ikukonak már lassan egy hónapja a forralt bor szépségeiről beszélek. Jó kis este volt megint, mióta itt vagyok, nem nevettem ennyit. Szombaton Ikukoval kettecskén elindultunk körbenézni a pubokban, hátha találunk valami jót. Olyan jót találtunk, ami a legjobb, legolcsóbb koktélos hely Oxiban. És még a zene is jó. Meg állítólag a kaja is, azt nem tudom, Ikuko polipot evett, amitől nem lettem túl éhes. Később amikor megéheztem átmentünk egy kínaiba, az is szuper volt, aztán vissza a bárba. Valamikor éjfél körül érhettem haza, még olvastam kicsit, elaludtam, éééééés vijjogás! Tűzriadó, remek. Valószínű már mindenkinem elmeséltem, de azért leírom, hogy igazi tűz volt, olyan nagy, hogy szerencsétlen L block lakók az ablakon ugráltak ki, mert az ajtót elzárta a tűz. Jöttek az oltók, meg a rendőrség, mi meg kint fagyoskodtunk vagy másfél órát, közben Kirsty pánikrohamot kapott, és rám zuhant. Elég félelmetes volt az egész, mert valami idegen bejutott a koleszba, és direkt gyújtogatott, folyik a nyomozás, meg minden. Brrr. Már csak 9 nap. Ezek után elég kómásan telt a vasárnap, nem is emlékszem mit csináltam, csak arra, hogy enyhén sokkos voltam.
Tegnap bénáztam, be kellett mennem a suliba leadni egy vázlatot, gondoltam sétálok egyet, aztán vissza meg buszozok. Ez persze nem sikerült, itthon hagytam a bérletemet, jöhettem haza tök sötétben, hidegben a félelmetes erdőn át. Most egy ideig nem nézek Criminal Minds-ot.
Ma Ikuko hívott, hogy menjünk el egy SU meetingre, lesz ingyen forralt bor, meg miced pie. Fincsike volt, énekeltünk karácsonyi dalokat is, olyan hangulatos lett volna, ha nem futok össze Sam-mel, akivel már három randit lemondtam (köztük a ma estét is). Na segáz, kicsit ciki volt, de legalább máskor biztos nem hív.
Most nagyon gondolkozom, hogy csináljak-é spagettit, de már 11 óra, lehet nem kéne. (De meg van bontva, és nem lenne szép veszni hagyni.) napi dilemma. Annyira lassú a netem, hogy inkább kikapcsolom mielőtt megbolondulok tőle. Megyek edzeni.
u.i.: azt magyarázzátok meg nekem, hogy a panna cotta miért számít olyan nagy presztízsű édességnek? már sokadszor eszek, nem is rosszakat, de nem tud lenyűgözni

2010. nov. 30.

Egy gésa emlékiratai

Vasárnap elmentünk japán étterembe. Nagyon kedves, barátságos hely volt, meleg teával fogadtak, és a kaja is ízletes volt. Mivel cikinek éreztem, hogy villát kérjek, gyorsan, és ügyesen, magamat is meglepve sikerült megtanulnom pálcikával enni. Meg is lettem dicsérve :) Utána beültünk egy pub-ba, a lényeg az volt, hogy jó meleg legyen, és lehessen desszertet kapni. Boldogan faltuk a folyós belsejű csoki tortát, az otthonos forralt bor illatban, és nagyon elégedettek voltunk magunkkal. Mivel Jurgának, és Alexnek is problémáik vannak a lakótársaikkal, egyre gyakrabban merül fel, hogy menjünk együtt albérletbe. Ilyenkor mindig elszomorodom, mert Ikuko jövőre már nem lesz itt, és nem jöhet velünk. Az éjszaka hosszúra nyúlt, nem tudtam egymás után rakni a gondolataimat, reggelig szenvedtem a leadandó magazin research diary-vel. Persze mint mindig, most is sikerült befejeznem, utána ledőltem aludni. Délután felébredtem, és rájöttem, hogy nincs itthon csoki. Kabát föl, pizsiben rohantam a boltba, és imádkoztam, hogy a csuklya alatt ne ismerjenek meg.
Kedd: Borzasztó éjszaka, még rosszabb reggel. Összeégett testű emberekről álmodtam, nem csörgött a hülye órám, mázlim volt, hogy felriadtam, amikor elindultak felém a zombik. Az órára nézve kaptam egy kisebb sokkot, magamban elénekeltem, hogy 'hajnalodik, kiugrom az ágyból', és bevetettem magam a forró víz alá. A szobámba visszatérve elkövettem azt a hibát, hogy kinéztem az ablakon, és így sajnos az a nem sok életkedvem is elpárolgott, amit a zombik meghagytak. Kint térdig ért a hó. Itt már egyértelművé vált, hogy a buszt lekéstem, úgyhogy nyugodtam tempóban kortyolgattam a kávémat, aztán felkaptam a legkényelmesebb ruháimat, három pulcsi, sportcipő, kabát, sál, sapka, mint aki az északi sarkra indul. Mióta itt vagyok még szerintem senki nem látott magassarkú nélkül, ezt is el kell kezdeni. Azért elindulva őszintén reméltem, hogy nem futok ismerősbe, és a biztonság kedvéért a fél arcomat bebugyoláltam a rikító kék sálamba, csak a megviselt, karikás szemeimnek maradt rés. Jóval előbb el kellett indulnom az egy percre lévő buszmegállóhoz, mert hajnalban még minden tiszta jég és hó, én meg képes vagyok seggre esni a legminimálisabb csúszós felületen is. Elég nagy koncentrációt igényelt, de baleset nélkül elértem a megállót. A rejtőzködés persze nem jött össze, régen látott kedvenc Georgeom érkezett meg pár perc múlva, és kezdett lelkesen faggatni, hogy mi van velem. Őt látva újraértelmeztem a fáradtság fogalmát, és megállapítottam, hogy én a látszat ellenére még a közelébe sem érek az igazi karikás szemeknek. Neki még csak most kezdődtek a leadandós időszakok, közben napi 12 órákat dolgozik. Jááj :S De amilyen béna, év elején nem kért bérletet (pedig nekünk koleszosoknak ingyen járna), mert hogy ugye ő mindenhova bicajjal jár. Most meg szív, mert a térdig hó, térdig sár határozottan unlike. Na mindegy, megígértem, hogy beugrom hozzá pénteken vagy szombaton.
Az órámról persze késtem 10 percet, de Adrian ugye imád, úgyhogy nem szidott meg. A mai nap lényege később érkezett a Publishing Principles értékelések formájában :) Nem buktam meg!!! A végső százalékomat még sajna nem tudom, de kb. olyan 65-70 körül mozgok, ami ünneplésre méltó! Főztem is ünnepi spagettit, most meg megint csoki problémám van, le kéne futni a boltba.
Ja, és van egy kép is, a japán étteremben készült, Ikuko és én pózolunk pálcikával.

2010. nov. 27.

Téli mese

Na, hát igazából most írnom kéne a hétfői magazinos beadandókat, de nincs hozzá sok kedvem, inkább írok ide, mert megint elhanyagoltam ezt a blogot. Harry Pottert egyébként megnéztük, jó volt, majd még párszor meg kell néznem. Utána beültünk kocsmázni, meg vacsorázni, olyan kellemes kis laza péntek este volt.
Hétfőn jól elaludtam, majdnem lecsúsztam a szokásos hétfői könyvtörténet határidőről, kedden Jeremy-ék előadást tartottak, és bár Jeremy-t elég irritáló valakinek tartom, jól tud beszélni közönség előtt. A többi napon idegeskedve írtam a pénteki könytörténet beadandómat a paratextuális elemekről a gyerek irodalomban. Nem mondom, hogy nem lett összecsapva a vége, és igazából jó pár szóval kevesebbet írtam, mint kellett volna, de egyszerűen nem fért bele több. Azért megbukni nem fogok. El kéne már dönteni, hogy a média tanulmányt miről írom, de Mr.Sean rohadtul semmit nem mond, hogy hogyan, meg miről kell írni. Végülis még van két hét. Csütörtökön odáig jutottunk a kis magazinos csoportunkkal, hogy eldöntöttük, miről írjuk a business to business magazinunkat, és szerveztünk egy it meetinget jövő hétre, hogy megcsináljuk legalább a címlapot. Pénteken rájöttem, hogy nem vagyok teljesen hülye, ehhez kellett a könyvtörténet óra, ahol a szemináriumon mindig ilyen 10-es csoportokban vagyunk, és könyveket elemzünk. Mivel az én párom legtöbbször Ikuko, aki kijelentette, hogy ő meg nem szólal, meg úgy egyébként sincsenek ötletei (vagy nem mondja őket), így rám marad minden. Most kivételesen Wess is velünk volt, ketten próbáltunk összeokoskodni valamit az olyan cseles feminista kiadókról, mint a Virago. Ja, azt el is felejtettem, csütörtökön jött hozzánk vendég előadni a bácsi, akinek elfelejtettem a nevét, de van egy elég menő contract publishing cége. Akár érdekes is lehetett volna, de semennyire sem érdekel a contract publishing, az tipikusan az a rész, amivel semmiképp sem akarok foglalkozni.
Hétvégére itt maradtam hármasban a fiúkkal, de Dave elbújt a szobájában, szóval csak Alival főztünk spagettit, és ittunk valami fehér rumos gyümölcslevet, ami egyébként egész jó volt, két üveggel is elfogyott. Nem is értem, hogy telhetett el egy hét tűzriadó nélkül. Ma egyébként találkoztam magyarokkal, vagyis ez kis túlzás, mert csak hallottam beszélni őket, de nem mertem oda menni, félek az idegenektől.
Holnap a japán lányok, Jurga, Alex, meg én megyünk együtt ebédelni valami japán helyre, utána megnézzük a vásárt, meg iszunk forralt bort. Drukkolok, hogy ne essen a hó, csizma nélkül nem mókás az élet, de olyan ocsmány csizmákat lehet kapni, hogy fujj.
Elkezdek tanulni, mert délben találkozunk a többiekkel (ki eszik olyan korán :O), és előtte még hajat is kéne mosnom.

2010. nov. 17.

Egy nehéz nap éjszakája

Csuda napokon vagyok túl. Vagyis inkább a kedd volt a csuda.
Kellett csinálni pp-re előadást commissioning témában, csoporttársaim Alex, és Jane, a prezentáció pedig a félévi jegyünk 50%-a. Persze mivel szeretek mindent az utolsó pillanatra hagyni, hétfőn éjfélkor még nem tudtam, miről fogok beszélni, és úgy döntöttem, inkább lefekszem aludni. Fél 4-kor kipattantak a szemeim, hogy tejóisten, sürgősen írnom kell egy vázlatot, mert ez égés lesz. Amilyen zseni vagyok, nem lett égés, sőt. Bob nagyon megdicsért minket, és ahogy láttam, amiket közben firkálgatott, elég jó jegyet fogunk kapni. Ezennel kijelenthetem, hogy egy tárgyból már majdnem egészen biztos, hogy nem fogok megbukni. Komolyan aggódni már csak a média miatt kell.
Miután hazaértem, kimerülten rogytam le olvasni egy kicsit, és meglepődve nyitottam ki a szemem fél 11-kor. Ez a délutáni alvás nagyon jó dolog. Nekiálltam filmezni, mielőtt visszafekszem, aztán háromkor elkezdett vijjogni a tűzriadó. Igen, már megint. Egészen röhejes. Ezúttal nem volt tűz, sőt csak tök véletlenül kapcsolt be a rendszer. Valószínű jobban megviselt volna, ha már alszom, így csak rezignáltan ballagtam a kötelező gyülekező helyre, és aludtam utána délután kettőig.
A mai nap főleg abból állt, hogy készültem a holnapi mag.pub.-ra. Össze kellett állítanunk egy képes "portfóliót" olyan képekből, amik valamiért jellemeznek minket. Persze még nincs kész, a kiválogatott 300 képet kéne leredukálni kábé 30-ra.
Közben lelkesen bújom a kedvenc gasztroblogjaimat, hogy mire 28 nap múlva hazaérek, már kész tervem legyen a karácsonyi menüről. Eddig nagyon vonzó recepteket találtam, folyik is a nyálam. Jó lenne előre tudni, hogy mennyire lesz hideg karácsonykor, mert ez nagyban befolyásolhatja a megfelelő ételek kiválasztását.
Pénteken megyünk Harry Pottert nézni Ikukoval, már alig várom :) Reméljük lesz jegy. Aztán a jövő hét még kemény munka két határidővel. Ünnepélyesen megfogadom, hogy nem hagyom az utolsó pillanatra! Valamikor már nagyon be kéne iktatni egy Londonozást, meg egy fodrászt is.

2010. nov. 10.

44 nap

Ennyi maradt karácsonyig. Én meg 36 múlva megyek haza.
Itt már kezd egyre karácsonyibb hangulat lenni, köszönhetően a megszárított narancshéjnak, és annak, hogy brutálisan befűtöttem, miközben kint süvít a jéghideg viharszél. A karácsonyi vásár bódéit hétvégén húzzák fel, de a boltokban már vár mindenkit a White Christmas és a Halleluja. No meg a remek akciók, mint a Pringles 1-et fizet 3-at kap csele, amivel rövid úton teszik függővé az emberiséget, és veszik át a hatalmat a világ felett. Minden nappal egyre jobban kívánom a forralt bort (vagy legalább a rumot), de csak lötyikávét kapok Starbuckséktól, mert ők a suli hivatalos kávészolgáltatói. Persze piros pohárban, karácsony közeledtével az új dizájn a menő. Egyre gyakrabban gondolok a karácsonyi menüsorra is...annyi ötletem van, hogy előre retteghet mindenki. Olyan édességcsodákat fogok alkotni, hogy elájultok.
Ez eredetileg egy kívánságfelsoroló poszt lett volna, de nem bírok rájönni, mit szeretnék. András leszavazta a gyilkos bálnát. Könyvet nem, mert úgysem tudom cipelni, szóval ruhát, de azt meg úgyis velem kell megvenni, mert máshogy nem biztonságos. Esetleg egy laptopot, mert az agyam is kifolyik, de az meg gondolom drága. Szóval ötletem sincs. Pedig szülinapom is lesz.
Majd ezt még átgondolom, most inkább nézek egy kis Gyilkos elméket, aztán alvás. Holnap nehéz nap vár. Már csak 4 hétig járok suliba. Ez félelmetes.

2010. nov. 8.

Viharsziget

Végre van erőm felkelni, és pótolni a nagy lemaradásokat írásba. A szünet jó volt, felváltva néztem a Gyilkos elméket és a CSI-t. Pénteken beköltözött Ali, akiről már annyit tudok, hogy kólán, és banánon él. Legalább nem foglal sok helyet a hűtőben. Hétvégén fogalmam sincs, mit csináltam, valószínű írogattam, meg filmeztem így szépen felváltva, aztán vasárnap tudatosult, hogy hoppá, mindjárt One Night Only koncert. Gyorsan smseztem Ikukonak, hogy menjünk együtt, aztán már itt is volt a hétfő, és visszavedlettem izgatottan vihorászó lökött tinivé. Vagy csak majdnem, ezek inkább belső folyamatok voltak, a külvilág felé továbbra is a felhúzott szemöldökös cinikus képet sugárzom. Mivel tudtam, hogy George-ék nem szeretik időben kezdeni a fellépéseiket, egy határozott kanyarral a bár felé vettük az irányt, és bepróbálkoztunk a cseresznyés vodkával. Előzenekarnak két kezdő indie fiúcsapat, persze szigorúan az übercukifejű fajtából. Tényleg nem volt rossz választás a vodka. Azt azért megállapítottam, hogy amíg nem leszel befutott zenész, az epilepsziás mozgás több, mint kötelező. Zeneileg amúgy nem voltak rosszak, de hát röhögnöm kellett rajtuk! Aztán általános sikongatások közepette érkeztek az én jól bevált kedvenceim. Nem részletezem különösebben, imádtam! George egyre jobban tudja, hogy kezelje a közönséget, így azok mint a holtkórosok követik. Volt egy pillanat, amikor beugrott a tömegbe, a lányok meg megfosztották az összeizzadt, gusztustalan pólójától...kicsit olyan Hillary Duff-féle tini film feeling volt. Bár abban biztos nem izzad senki...Koncert után megvártuk őket, még egy fotózkodási lehetőséget nem hagytam volna ki. George egyébként jó arc, mindenkivel kedves, viccelődős, gyönyörű Burberry kabátja van stb. Legközelebb is megyünk.
Kedden kábán bemásztam a suliba, ahol aztán sikerült felébrednem, hála Leander ki-mit-tud-jának. Délután jöttek anyuék, vártam rájuk a busznál. Futottunk a másik buszra, jöttünk a koleszhoz, megcsodálták a kilátást, meg az itt uralkodó rendetlenséget, aztán már itt is volt a Tibi, hogy elvigyen minket Gloucester-be. Mióta itt vagyok, még nem aludtam máshol, és nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog a szobám. Kaptunk szuper vacsorát, meg társaságot, nagyon jól éreztem magam. Sajna szerdán nem tarthattam velük a kirándulós napon, mert írnom kellett a magazin órámra. Este jöttünk vissza, anyuék mentek a szállásra, én meg a koleszba. Másnapra úgy lebetegedtem, hogy jajj. Reggel a buszon éreztem, hogy mindjárt elhányom magam, valahogy túléltem az órát, aztán szemináriumon kaptam egy nagy energiafröccsöt, mikor Bob megmutatta az eddigi munkáim értékeléseit. Lehet mégsem fogok megbukni. Magazinból tuti nem. Óra után be a városba, anyuékkal séta, szép helyek, kedvenc helyek. Beültünk enni Tolkien bácsi kocsmájába, utána még anyu sütit kívánt, szóval sütiztünk is. Vagyis én nem, mert addigra már megint szarul voltam, és egy falat sem ment le a torkomon. Haza is jöttem, sok gyógyszer, és aggódó pillantások kíséretében. Pénteken emaileztem Cathrine-nek, hogy nem megyek órára, mert beteg vagyok, aludtam délutánig, akkor megint be a városba. Zuhogó eső, a hajam már rég nem tökéletes. Anyuék utolsó napja, jó lenne emlékezetessé tenni, de úgy fáj a torkom, hogy alig bírok megszólalni. Szar, hogy így jöttek ki a dolgok. Azért András gyönyörűeket fotózott, megtekinthetők itt: http://anglia-anglia.jalbum.net/anglia/
A hétvégém egy merő szenvedés, ma délután végre fel tudtam kelni, de szilárd táplálék még nem megy le a nyelőcsövemen, csak joghurt. A holnapi könyvbemutatót persze kihagyom. hülyebetegségmennyéhaza!!!

2010. nov. 1.

Szerelmes vagyok

George Craig-be. Újra. Vagy még mindig. Mindegy is. Részletesebb beszámoló később.

2010. okt. 29.

Tündérmesei motívumok és azok transzformációi Tove Jansson Múmin-könyveiben

Rendhagyó bejegyzés, azért másolom ide az anyagot, mert később kell vele dolgoznom, és nem akarom, hogy elvesszen. Azért ha valakit érdekel, olvassa el, mert nagyon érdekes. Visszajelzéseket, véleményeket szívesen fogadok.

Ebben az előadásban a Múmin-könyvekről, mint a tündérmesék felülírásáról lesz szó. Mielőtt körüljárnánk, hogyan és vajon milyen megfontolások szerint használta fel és módosította a könyvek narrátora a tündérmesei motívumokat, néhány műfaji és koncepció-elméleti kérdést kell tisztáznunk.

1. A módszer

A műfajiság, a műfajokba kategorizálás eleve problematikus, sokat vitatott hagyomány. Az irodalom nem tűri az éles körvonalakat és határokat: nincsenek olyan területei, ahol a besorolt művek olyan sajátosságokat mutatnának, amik, illetve amik kombinációi csak ezekre a művekre lennének megállapíthatóak. A posztmodern tudomány felismerése, hogy nemcsak az irodalmon belül vitatható a műfaji kategorizálás, hanem a különböző művészeti ágak, sőt, művészeten kívüli területek között is szükségszerű átjárások, idézések, lopások, nemcsak tematikai, tartalmi, hanem formai, strukturális csere-berék is folynak. Ez a felismerés inspirálta az egyik legizgalmasabb irodalomtudományi munkát: ezeknek a korábban feltételezett, vagy ma is foszlányokban élő hagyományoknak, műfaji elgondolásoknak a felülvizsgálatát, a műfaji jellemzők újrapozicionálását, ami szükségképpen együtt jár a műfaji hiarerchia dekonstrukciójával. Miután az irodalmat és minden más művészeti, vagy művészeten kívüli terméket közös korpuszként, egyetlen kontextusként értelmezünk, végre megnyílhatnak az esélyek arra, hogy a domináns kultúrán kívül (a nagybetűs Eng. Lit.-en kívül) más irodalmak is elismerést kapjanak. Az utóbbi évek gyerekirodalomtudományi diskurzusának tapasztalatai alapján elmondható, hogy a hagyományos, akadémikus, rendszerekben gondolkodó, európai- és fehér férfi-központú szisztéma egyeduralmát a feminista és a posztkoloniális irodalomkritika mellett a gyerekirodalom kritika és elmélet is veszélyeztetheti.

Vizsgálódásom szempontjául egy magyar kutatónő, Boldizsár Ildikó kandidátusi dolgozatát használtam fel illetve fejlesztettem tovább. Dolgozatában (ami könyv alakban is megjelent, Varázslás és fogyókúra címmel) a tündérmese és a műmese (childrens’ book) között fennálló viszonyt vizsgálja Vlagyimir Jakovlevics Propp klasszikusa, A mese morfológiája című műve alapján.

Propp rendszerét sokan és sokféleképpen megkísérelték már továbbfejleszteni, korrigálni, Boldizsár azonban nem a tündérmesék strukturális-tipológiai analízisének alapproblémáit próbálja megoldani (mint tette azt többek között Meletyinszkij, Claude Lévi-Strauss vagy Greimas), hanem egy összehasonlító meseelemzésre alkalmazza Propp elveit. Azt vizsgálja meg, hogy a struktúrájukban vagy egyes motívumaikban fellelhető azonosságok és különbségek révén milyen kapcsolat áll fenn a tündér- és a műmese között. Mindehhez a Propp által kimutatott funkciók és szerepkörök meglétét, megjelenési módját, illetve hiányát vagy helyettesítését vizsgálja meg néhány gyerekirodalmi klasszikus szövegén belül.

Ez a kontextualizálás alkalmat nyithat arra, hogy egyrészt megvitassuk a tündérmese, mint originális kategória létjogosultságát, másrészt, egy ilyen strukturális-összehasonlító analízis során kiemeljük a gyerekirodalmi művek komplexitását, a szövegépítkezés tudatos stratégiáit és a gyerekkönyvek specifikumait. A jellegzetes mesei szüzsé-elemek megjelenésének, a megjelenés módjainak vizsgálatát a felnőttirodalomra is ki lehet terjeszteni, de érdekes terület lehet a motívumok továbbélését, változásait a mai folklórban, a különböző kultúrák mai tündérmeséiben és a popkultúrában figyelemmel kísérni.

A hagyományos struktúra és a szokásos formulák megtartásának fontos szerepe van a klasszikus tündérmesék esetében. Egyrészt biztonságérzetet ad a hallgatónak/olvasónak, aki önmagáénak érzi a történetet, ha az elemek és szituációk jól ismertek. A narrátor sikeresen reflektál a befogadó előismereteire, amit kollektív tudatnak is titulálhatunk, mivel a tündérmesék minden kultúrában azonos alapfunkciókból épülnek fel. Másrészt, a struktúra őrzése a tradicionális morál fenntartását, továbbadását is magában foglalja. A mese világképe mindig totális világ, mindig teljes életfilozófiát közöl. Ha csak a Grimm- és a Perrault gyűjtemények közötti különbségekre gondolunk, kitűnik, hogy a gyűjtő a nyersanyagot mindig aszerint dolgozza át, hogy saját (vagy a kora, társadalma által konstruált) világszemléletét konzerválja a gyűjtemény minden egyes darabjában. Egy ilyen nagyobb lélegzetű tündérmese-gyűjtemény így tehát jobban demonstrálja a gyűjtőnek (vagy korának, társadalmának) a szemléletmódját, mint a neki mesélő alanyáét, vagy ahogy a romantika gondolta, a nép tiszta bölcsességét.

A gyerekkönyv-író, aki észrevehetően felhasználja a tündérmesei struktúrát, hasonló munkát végez. Úgy válogat az elemek, formulák közül, hogy azzal mindig állást foglal – leleplezi, felülírja, módosítja a rögzült mesei világszemléleteket.

Propp módszerét sokan azért kritizálták, mert túl konkrétan definiálja a funkciókat és ezek a leírt funkciók nem elég általánosak ahhoz, hogy bármelyik mesecselekvés minden mozzanatát meghatározzák.

Az előadásban tehát nem kísérlem meg pontról pontra betartani a Propp vagy Boldizsár Ildikó által javasolt analízismódszereket, inkább ezekből ihletet merítve és eredményeiket felhasználva igyekszem felvázolni Tove Jansson Múmin-könyveinek egy lehetséges elemzési módszerét, illetve ennek a módszernek néhány aspektusát.

Terjedelmi okok miatt most csak két motívum megjelenését fogjuk megvizsgálni részletesebben: a tündérmesék első és utolsó szerkezeti elemét, az elindulás, útnak indulás és a lakodalom, a szerelmi beteljesülés motívumát. Két másik területet, a segítőtársak-adományozók és az ellenfél megjelenítését éppen csak érinteni fogjuk.

2. Az útnak indulás

Iser egyik fontos észrevétele, hogy minden irodalmi mű hordoz egy elképzelt, a műbe belestrukturált, beleértett olvasót (implied reader), tulajdonképpen egy olvasó-szerepet, amit a mű felkínál az aktuális olvasónak. Valamikor úgy gondolták, minden műfaj más olvasótípust, olvasói magatartást igényel. Ma már szkeptikusabbak vagyunk a műfajokkal szemben és tudjuk, hogy a mű gyakran játszik az olvasó előfeltételezéseivel, aki így kizökken a kényelmes olvasói pozíciójából. Az egyes műveken belüli mozgás különböző műfaji típusok között, különösen a kezdő motívum és a folytatás közé tett kontraszt egy jól működő stratégia a differenciák kiélezéséhez és megfelelő hely az üzenet elrejtéséhez. Ennek az esetét figyelhetünk meg a Kometen Kommer (Üstökös Múminvölgyben) és a Muminpappans memoarer (Múminpapa emlékiratai) szövegtestében, két különböző módon

Propp a tündérmesék kezdő szituációjának két alapvető formáját különbözteti meg: az egyik a hőst és családját, a másik a mese későbbi áldozatát és családját mutatja be. A mi esetükben most az első szituáció az érdekes: mikor a hőst családja társaságában ismerjük meg. Ezekben a mesékben az anya-apa-gyerek(ek) szerinti teljes család mindig csak rövid ideig tartó ideális állapot. Az egyensúly felbomlása szükségszerű eleme a hős fejlődésének, ami azzal kezdődik, hogy a hős elhagyja otthonát.

Az útnak indulásnak számos oka lehet, de ezek a motívumok általában elhanyagolhatóak. A hős valami miatt elveszti lelki nyugalmát, vágy ébred benne valami vagy valaki után és világgá megy, hogy fantasztikus kalandok után helyreállítsa az egyensúlyt. Akár a szerencse-keresés, akár a baj elöli menekülés motiválja, mindig az életében jelentkező egzisztenciális hiányról van szó.

Boldizsár szerint a műmesékre ezzel szemben az jellemző, hogy „nincsenek viselkedési korlátok, a hős bármit megtehet, és még annak sincs jelentősége, hogy céljait eléri-e vagy sem”. Mivel a hős itt nem felnőtt, hanem gyerek, játék, állat vagy tárgy, fantasztikus kalandok helyett nagyon is reális földi problémái vannak, és nem élethalálharcot vív, hanem játszik vagy öncélú kalandokba bonyolódik. Sőt, a kaland helyére általában a szórakozás lép. „Nem az a fontos, hogy mi történik, hanem hogy történjen valami” – állítja Boldizsár.

Ha elfogadjuk is, hogy ez a megállapítás vonatkoztatható a műmeséknek egy bizonyos csoportjára, azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a műmesék hősei sosem küzdenek az egzisztenciájuk alapját érintő problémákkal.

Nézzünk erre egy példát a Muminpappans memoarer-ban:

“Sosem felejtem el azt a helyet. Egyáltalán nem hasonlított a múminházakra. Sehol egy eldugott zug vagy sarok, se titkos kamrák, se lépcsők, se erkélyek, se tornyok. Az Árvaház kopár volt és szögletes és egy elhagyatott pusztán állt.

Sose felejtem el azt a sűrű ködöt, a madarak éjjeli vijjogását és a fák magányos zúgását a távolban – sem a sötét folyosókat, a temérdek egyforma ajtót és az egyforma, sörbarna szín termeket. Emlékszem, senki nem ehetett esténként mézes kenyeret az ágyon, nem lehetett kisállatunk és tilos volt villanyoltás után beszélgetni.

Sose felejtem el a zabkása ocsmány szagát. És azt sem, hogy minden reggel úgy kellett jóreggelttel üdvözölni a Nagynénit, hogy pontosan olyan szögben hajoljunk meg előtte, ahogyan az elő volt írva.” *
És a legfőbb érv:

„Rengetegen voltunk. Egy idő után mind komor, rendszerető gyerekekké váltunk, mivel a Nagynéni olyan száraz volt velünk, hogy többször kaptunk mosdatást, mint esti puszit”.

Bár Múminpapa itt még csak gyerek, a szituáció, amiben van, cseppet sem játékos és az sem öncélú kalandkeresés, hogy mikor eljött a tavasz és ő “valahonnan messziről nyugodt, szabályos, dörgő hangokat hallott – mint ahogyan a tenger felszínén az olvadt jég hullámozva csapkodja a partot”, Múminpapa fogta magát és elszökött, világgá ment. „Egyszerűen nem tehettem mást” – ahogy a narrátor-Múminpapa kommentálja.

A neves meseesztéta, Max Lüthi Propp nyomán vetette fel azt a gondolatot, hogy a tündérmesékben minden előre el van döntve: ismerjük a feltételeket, a próbákat, hogy a hős találkozni fog egy sárkánnyal és egy királykisasszonnyal és az egyiket meg kell majd ölnie, a másikat el kell vennie feleségül, tehát egy stilizált dramaturgia szabályait kell betartania, a motívumok egymásutániságát a szükségszerűség diktálja. Ebben az értelemben Múminpapa „nem tehettem mást”-világgá indulása mindenképpen tündérmesei elem. Később megnézzük, mennyire engedelmeskedik a szöveg ennek a dramaturgiának.

De előbb lássuk a másik esetet a Kometen Kommer-ben! A történet a játék realitásából indul: Mafli unatkozik és kitalálja, hogy felfedezőútra indul. Nem jut messzebbre, mint Róbert Gida és a játékállatai, mikor az Északi-sarkra indultak, csak egy közeli barlangig. Az önfeledt játékba Múmin is bekapcsolódik, gyöngyöt gyűjtenek, összebarátkoznak egy selyemmajommal és kék-körtéket úsztatnak a folyón. A kaland, az út úgy jelenik meg a regény elején, mint aminek tényleg nincs tétje, nem jelent elmozdulást semmilyen irányba, nincs fejlődés, az én-t (the self) nem éri semmilyen személyiségformáló hatás.

De ez a játék is csak játék. A szerző játéka.

A játék közben szembesülnek a szereplők az aggasztó, a legkülönbözőbb helyeken megjelenő jelekkel: „a csillagokkal, amiknek farkuk van” Pézsmapatkány úrtól tudják meg, hogy a jel egy üstököst ábrázol, ami valószínű, hogy a Föld felé tart.

Ezzel pedig el is érkeztünk az égitest-megmentő tündérmesék toposzaihoz: ezekben a mesékben a konfliktus a bolygónkon kívülivel van kapcsolatban és a hős próbatételei meghaladják az egyszerű, földi problémák körét.

Ez már elég nagy feladat egy múmingyerek számára, inkább Bruce Willis-nek való. Múmin mégis elindul, magával viszi a mit sem sejtő Maflit hogy megmentse Múminvölgyet és a családját.

Ha összehasonlítjuk Múmin és Múminpapa elindulását és a kalandjaik minőségét, észrevesszük, hogy a hagyományos mesei funkciók kétféle, egymással inverz viszonyban álló transzformációjával van dolgunk.

Múminnál már az elindulás motívuma is kettős: egyszerre van jelen benne a játékosság, az öncélúság és a halálosan komoly, az egzisztenciát veszélyeztető elem. A játék-felfedezés és a valódi-felfedezés közötti átmenet kiemelése domborítja ki a kalandok jelentőségét: egy gyerek, akinek még játszania kellene, képes (a saját határaihoz mérten) nagy horderejű tettek véghezvitelére. Bár Múmin nem tudja, mit fog tenni, ha megtudja a csillagász-professzoroktól, hogy valóban egy üstökös tart a Föld felé, az ötlet, a megoldás hiánya nem akadályozza meg abban, hogy ne induljon el. Ezzel a habitussal válik Múmin játszó gyerekből igazi hőssé.

Ezzel szemben Múminpapa kalandjai – mint láttuk – úgy indulnak, mint egy hamisítatlan tündérmesében, vagy mint a mesei hagyományokból jócskán merítő kalandregényekben és kalandos önéletírásokban. A narrátor nagyzoló, hencegő és önmaga álhős-jellegét öntudatlanul újra és újra leleplező hangja ellenére az első fejezet történései, a humoros elbeszélésmód mögötti tartalom megrázó: egy hányattatott sorsú árvagyerek első keserű évei jelennek meg. A négyszögletes épület, ahol nincsenek lépcsők, titkos zugok, tornyok és erkélyek se, a sötét folyosók sivársága, a zabkása ocsmány illata, az alapvető gyerek-szükségletek nélkülözésének felsorolása a szorongás, a reménytelenség és az undor kifejeződései. Sok tündérmese kezdődik azzal, hogy a hős elveszti egyik, vagy ritkán mindkét szülőjét, mostoha kerül a házhoz, aki mellett szenvedés az élet, rosszul bánnak vele és a hős kénytelen elmenekülni otthonról. Az ilyen mesehősnek aztán válogatott próbákat kell kiállnia, megtámadják, szolgaságra kényszerítik, segítőtársakat vagy varázseszközöket szerez, eljut arra a helyre, ahová elindult, megküzd az ellenféllel, legyőzi, a foglyokat kiszabadítja, a halottakat feltámasztja, az elvarázsoltakat kiváltja, elnyeri a hőn áhított lány kezét, esküvőt tartanak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ezzel szemben az első fejezetben hős-prototípusként megjelenő Múminpapa a továbbiakban csupa álkalandokba keveredik: Edward, a sárkány-kinézetű óriási lény igazából ártalmatlan, a vele való konfrontáció abból áll, hogy rá kell bírni, ne a tengerben fürödjön, hanem a folyóban. A második próba során megment valakit Hork (Mårran) karmai közül, akiről a fedélzeten derül ki, hogy mégsem kellett volna megmenteni, mert a Nagynéni (volt az, az árvaházi nevelőnő, akitől aztán alig tudnak megszabadulni. Daddy Jones, az Autokrata kertipartijának próbatételei is mind ál-próbák, játékok: a műpókok, a fröcskölő tó és a bika a tojáskereső játék pedig, amit Múminpapa nyert meg, inkább a húsvéti játékhoz hasonló. Arról nem is beszélve, hogyan jelenik meg a feleségszerzés motívuma: Múminmamát ugyanis kis híján kiveti a tenger Múminpapa lábai elé. A hőstett minőségét jellemzi, hogy Múminmamának fel sem tűnik, hogy Múminpapa megmentette volna az életét, csak a retiküljét keresi.

Jansson tehát mindkét történetben használja az útnak indulás tündérmesei funkcióját és a kalandok, próbatételek motívumát, de egyikben sincsenek teljes hősök teljes hőstettekkel, hanem a két elem közül mindig csak az egyik szerepel: így egyensúlyoznak a történetek a két műfaj, a tündérmese fantasztikus, hősiesség-központú és bátorító világlátása és a műmese reális, kisebb igényeket támasztó és játékos szemlélete között. A (múmin)gyerek-kép így egyesíti magában a két típus bölcsességét.

3. Segítőtársak, adományozók, ellenfelek

Sajnos az idő szűke miatt a következő motívumokat csak felsorolásszinten érinthetjük.

Miután a tündérmese hőse elindul otthonról, segítőtársakkal és adományozókkal találkozik, akik a bonyodalom megoldásához szükséges tudással, eszközzel rendelkeznek vagy olyanképpen segítenek a hősnek, hogy viszonozzák annak jótetteit, megmentik üldözőitől, átváltoztatják, vagy olyan kivételes tulajdonsággal rendelkeznek, amit a hős nélkülöz és hogy sikerre segítsék, kísérőivé válnak. A Múmin-könyvekben Múmin azon barátai feleltethetők meg ezeknek a funkcióknak, akikkel kalandjai során ismerkedik meg: Kószlászbóklász, Bájocska, Fürkész, Nyiff és Nyaff, Pöttöm, stb. Felmerül a kérdés, miért tűnnek el sorban, ráadásul megmagyarázatlan módon, mindenféle kommentár nélkül ezek a szereplők. A történetfolyamból sorban ki lesznek írva a Múmin-családba korábban befogadott barátok – nem mellékes, hogy a tündérmesék segítőtársaihoz és adományozóihoz hasonló módon. Jansson a tündérmese bölcsességét fogadta el ezzel, miszerint a barátok jönnek és mennek és csak a család marad állandó, vagy más oka van ennek a stratégiának?

A másik felmerülő kérdés az ellenfél-motívummal kapcsolatos. A Múmin-könyvek sajátossága, hogy nincsenek egyértelműen gonosz alakok. A jó-rossz oppozíciót a gyerekkönyvek általában a csodás-reális vagy a konformista-nonkonformista ellentétpárokra cserélik. A Jansson-meséket könnyen hasonlíthatjuk a Micimackóhoz ebből a szempontból, de feltűnhet a párhuzam a magyar Lázár Ervin Mikkamakka-történeteivel is. Ezekben a gyerekirodalmi klasszikusokban egyértelműen megállapítható, ki tartozik a szokásokba belesimuló, készen kapott tárasadalmi normák szerint élő figurák közé és hogy kik a kívülálló (outsider), lázadó, saját, bohém világukhoz ragaszkodó figurák. Talán a böhöliket és a kalamálikat konformistáknak nevezhetnénk, de vajon hová tartozik például Múminpapa? A láthatatlan kisgyerek (Det osynliga barnet) novellái, és különösen a Pappan och havet (Múminpapa a tengeren) egy nagyon összetett, önmagában bizonytalan Múminpapát mutatnak be. Egy olyan bohém, vad, kalandos élet után vágyódó embert (pontosabban múmint), aki megijed attól, hogy szívesebben ücsörög a verandáján, minthogy a viharos tengereket járja. A dipólus itt az énen belül van. Az ellenfél azonban fizikailag is megjelenik a könyvekben: ott van a Bájocskát fogvaejtő „mérges bokor az Angosturák családjából”, aki nagyon hasonlít a tündérmese sárkányaira: az illusztráción fejei is vannak, a szövegből pedig kiderül, hogy a szemei sárgák, a zöld testén pedig éles tüskék vannak. Múmin úgy győzi le, hogy sorban lenyisszantja minden fejét (ágát) – igaz, „Egy bicskával, amin nem csak dugóhúzó volt, hanem egy szerszám-amivel-kavicsokat-lehet-piszkálni-a-lópatkóból”, de hát a tett a lényeg és az eredmény: sikerült a királykisasszonyt, azaz Bájocskát megmenteni. Érdekes lenne megvizsgálni a természeti elemeket (árvíz, üstökös, vulkánkitörés, szökőár, stb.), mint ellenfeleket és a népmesék halál-manifesztációihoz erősen hasonlító hattiwattikat és a Horkot, akik bár félelmetesek és körülírhatatlan a kilétük, de mégsem gonoszak, hanem a múmin-világ egyenrangú tagjai, akit az idő során egyre inkább elfogadnak a szereplők is és az olvasó is.

4. Lakodalom és szerelem

Az egyik legnagyobb különbség a tündérmesei és a gyerekirodalmi hagyomány között a lakodalom és a szerelem megjelenítése. Adódik ez legfőképpen abból az egyszerű tényből, hogy – mint azt már korábban idéztük Boldizsár Ildikótól – a tündérmesék hősei felnőttek vagy éppen a mesecselekmény során lesznek felnőttek, a gyerekkönyvek hősei pedig általában gyerekek vagy gyerekeket szimbolizáló állatok, játékok, stb.

Ha Múmin és Bájocska szerelmi kapcsolatát kicsit leegyszerűsítve végigtekintjük, a következő a történet:

Múmin kezdetben, egy átlagos kisgyerekhez (és Maflihoz) hasonlóan lenézi a lányokat és a cicomát, virágokat, rózsaszínűséget, amit a lányok képviselnek, de mégis felkelti az érdeklődését Bájocska, akiről Kószlászbóklász mesél neki (tehát egy elképzelt, idealizált személybe szeret bele lassan). Mikor aztán találkoznak is és Múmin megmenti Bájocskát a sárkány-bokor karmaiból, elindulnak a szokásos, gyerekkori szerelemre jellemző dolgok: virágszedés, ajándékozás, ártatlan álmodozások, féltékenységi jelenetek, stb. Egy idő után azonban, mindenféle magyarázat nélkül, érdektelenné válik az egész. Az olvasó csak azt veszi észre, hogy a Farlig midsommar-ban (a Napkút Kiadó tervezett kötetcíme ebben az esetben kivételesen tetszik: Szentivánéji rémálom) már alig van közös jelenetük, a Trollvinter-ben (Múmintél) összesen két mondatot váltanak, a Pappan och havet-ben pedig már se híre-se hamva Bájocskának. A gyerekkori próbálkozásnak vége, Múmin az egyedül átvirrasztott tél hatására felnőtt. Az egyik Múmin-képregényben (Moomin: The Complete Tove Jansson Comis Strip. Volume One) Múmin magányosan bandukol a tengerparton és a boldog párokat, családokat nézi, miközben az öngyilkosságon morfondírozik. A tündérmesei út járhatatlanná vált számára.

Ahogyan járhatatlan az elemzés is, ha hagyományos szemszögből közelítünk a Múmin-könyvek szerelem- és szexualitásképe felé. A Múmin-könyvek kitűnő anyagot adnak a gay and lesbian studies és a queer-elméleti vizsgálódások számára. Nem csak azért érdemes elhelyezni a Tove Jansson-műveket a LMBT-irodalomban, mert történetesen a szerző leszbikus volt (sok heteroszexuális szerző műve is kitörölhetetlen helyet kapott ebben a kontextusban), hanem mert különlegesen komplex módon jelennek meg a Múmin-könyvekben a gender, a szexualitás és az identitás problémái.

A gyerekirodalomban a kezdetektől megkérdőjeleződött a tündérmese szexualitása. Andersen, Louisa May Alcott (Kisasszonyok) vagy Wilde idejében még csak rejtett, implicit módon ugyan, de már megjelentek a meleg-identitás kérdései, a lehetséges kiutak artikulációi – a lehetőségek itt még pesszimista, szomorú végkicsengésű mesék formájában jelentek meg, de az 1970-es években nagy fordulat történt a nyugati gyerekirodalomban.

Ahogyan a modern társadalmakban sorra dőltek meg a korábbi rasszista, szexista és klasszista ideológiák, az irodalomban és a gyerekirodalomban is megjelentek végre a nem-nukleáris és nem-normatív családmodellek. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire létjogosultságot kaptak a nem-fehérek, a nem-középosztálybeliek és a nem-heteroszexuálisok egy gyerekkönyv oldalain. Kanadában és az Egyesült Államokban jelentek meg elsőként az olyan képeskönyvek, amik meleg szülőket, gyereket nevelő meleg párokat vagy meleg rokonokat mutatnak be, hogy demonstrálják, ugyanolyan otthonos és biztonságos lehet egy nem-hagyományos családi élet is. A legnépszerűbbek ezek közül a Heather Has Two Mommies Lesléa Newmantől és A Tango Makes Three, ami a New York-i állatkert meleg pingvinjeiről szól.

A Múmin-könyvek jóval korábban születtek ezeknél a történeteknél. Így Janssonnál még csak utalásszerűen, az elnyomottak nyelvén szerepelhetett a téma. Andersen, Wilde vagy Louisa May Alcott stratégiái mellett azonban bevont egy merészebb módszert is: Tútikki alakjában megörökítette kedvesét és élettársát, a festőnő Tuulikki Pietilä-t. A felnőtt LMBT-irodalomban korábban Proust ábrázolta azonos nemű párját Az eltűnt idő nyomában-ciklusban, de csak úgy merte, hogy megváltoztatta a nemét: így lett a főhős szerelme Albert helyett Albertine. A másik klasszikus példa Virginia Woolfé, akinél Vita Sackville-West androgünként jelenik meg: Orlando hol férfi, hol nő. Tove Jansson viszont nem vacakol a nemekkel: nála Tútikki lány és éppen olyan “fiús”, mint Pietilä (”fiús” alatt itt a patriarchiátus fiús-fogalmát értjük). És ha már a fiús lányokról van szó, Pöttöm sem felel meg éppen a tradicionális kislány-szerepnek. A hagyományos gyerekirodalom gender-felfogásában csak a fiúk rosszalkodtak, a lányok mindig passzív, csöndes, miniatűr-mintanők és miniatűr-mintaanyák voltak. Pöttöm ehhez képest olyan aktív, agresszív, makacs, hogy még Maxnál és Móricnál is túltesz.

Tútikki azonban nem csak “fiús”, hanem az egyik legönállóbb, legfüggetlenbb, legerősebb szereplő is. Kétségkívül az egyik legizgalmasabb karakter, már csak azért is, mert a sorozatban fordulópontot jelentő Trollvinter központi alakja.

Tútikkit körülveszik a leszbikusságra utaló jelek.

Múmin és Pöttöm (akik az életrajz-központú elemzők szerint Jansson kétféle arcát testesítik meg), akkor ismerkednek meg Tútikkivel, mikor a többiek téli álmot alszanak, tehát a család, a szülők tudta nélkül.

Tútikkiről tudni kell, hogy a világtól elvonultan, saját elképzelése szerint éli életét: „A világon minden olyan bizonytalan – és én éppen ettől vagyok boldog” – mondja Múminnak, mikor legelőször beszélgetnek. Filozofikussága, gondolkodásának és tetteinek merészsége (kezdve azzal, hogy csak úgy, kérdezés nélkül beköltözik Múminék fürdőházába) először elriasztják, megbotránkoztatják Múmint. Tútikki felforgatja Múmin addigi (látszólag) kényelmes gyerekkorát: életmódja, szabadsága bogarat ültet Múmin fülébe, hatására már soha nem lesz az, aki korábban volt. A Tútikkivel töltött első nap után, mikor Múmin hazamegy és körülnéz, ezt mondja: „Nem tartozom már ide. De amoda se. Már azt se tudom, mikor vagyok ébren és mikor álmodom.”

A másik jelentős részlet Tútikkivel kapcsolatban, a láthatatlansághoz való viszonya. Láthatatlan a nyolc kis cickány (shrew – a másik jelentése hárpia, házsártos asszony), akikkel a fürdőházban él és láthatatlan Ninni is, a kislány, akit később Tútikki bemutat a Múmincsaládnak is. Mintha minden lakó- vagy élettársának láthatatlannak kéne lennie. Ahogy Tútikki mondja: „Talán meg akarják őrizni a titkaikat.”

Tútikki szekrénye felidézheti a Kékszakállú példáját. Tútikki megtiltja Múminnak, hogy kinyissa, de ő már akkor is megmondja, hogy nem tud ilyet ígérni. Mikor Múmin később tényleg kinyitja, kiszabadul belőle a Förfadern, a múminok őse, aki ezután átmenetileg beköltözik a Múminházba (mindezt még mindig azalatt, hogy a szülők téli álmot alszanak). Mintha Tútikki közreműködésével szembesült volna Múmin az eddig eldugott, elrejtett, de legmélyebb, legelemibb önmagával. A rokon jelenléte szembesíti Múmint saját fajtájának és önmagának hasonló ösztöneire. Ahogy a narrátor mondja: „Hirtelen úgy érezte, semmi sem olyan fontos a világon, mint kinyitni azt a szekrényt.”

Feminista és leszbikus szempontból érdekes alak Hork is, ez a rémisztő, nyomasztó, folyton újra és újra megjelenő, hatalmas, kísértet-formájú, cseppet sem nőies, de nőnemű alak. Mint egy bénító hatású figyelmeztetés vagy fenyegetés, ami egész életén keresztül kísérti Múminékat. Nem tudni, követelőzik-e vagy életveszélyes-e, de felbukkanása mindig megmagyarázhatatlan szorongást okoz. Egy mélyebb pszichoanalitikus elemzés során részletezni lehetne alakját, mindenesetre Janssonnak is ismerősek lehettek a saját nőisségévél-nőietlenségével kapcsolatos félelmek.

Bárhogyan is, a Múmin-könyvek üzenete reménykeltő.

Azzal, ahogyan Tove Jansson felhasználja a tündérmesei hagyományokat és ahogyan módosítja annak elavult, kirekesztő szemléletét, a felfedezés, az egyéni útkeresés és az önazonosság fontosságát sugallja.

A bátorság, a küzdelem és a családalapítás helyett a kívülállás, a be nem hódolás és a tolerancia válik értékké. Így módosul a tündérmese szerelem-képe is: mivel nincs kötelező norma, szabad a választás. Nehezen találni olyan gyerekkönyvet, amiben ennyire fontos elem lenne egymás feltétel nélküli tisztelete és elfogadása, ahol ennyiféle egyéniség ilyen békében és derűben megfér egy múminházban. Akár felnőtt, akár gyerek valaki, senkinek nem kell „megjavulnia” vagy a hatalomhoz (akár szülői, akár társadalmi hatalomhoz) alkalmazkodnia. Míg az igazi értékek biztonságban vannak, mindenki teret kap, hogy a saját tündérmeséje szerint éljen.

Elhangzott (angol nyelven) a Tove Jansson Konferencián 2007. március 24-én,
Oxford University, Pembroke College

2010. okt. 23.

Gekko úr, ezt kár volt!

Megnéztem, és nem bírom ki szó nélkül.
Ugye 87-ben jött ki a Tőzsdecápák, ami szép lassan kultuszfilmmé vált, és ma már az emberek nagy százaléka tudja idézni a seggarcú, antihős Gordon Gekko klasszikus megszólalásait. Szóval ja, szerettem az első filmet, de Oliver Stone-nak azóta se sikerült olyat rendeznie, amire pénzt adtam volna.
Amikor először jött a hír, hogy folytatást csinál a Tőzsdecápáknak, jajgatott a világ, de azért mindenki kíváncsi volt, hogy mi lesz ebből. Buta fejű Shia LeBeouf? Ne már! Arra gyúr a srác, hogy ki tud a legcikisebb folytatásokban szerepelni?
Volt egy jó téma az új filmhez, a gazdasági válság, de nem igen sikerült hasznosítani. A legjobb rész talán az első 5 perc, mikor Gekko kijön a sittről. Itt még elhittem, hogy lehet ebből valami, aztán következett a mélyrepülés. Ez már nem az az izgalmas brókerfilm, hanem egy szerencsétlen mix, amiről talán maga Stone se tudja eldönteni, hogy mit is akart eredetileg kihozni belőle, csak az a biztos, hogy családi tömegfilm. Az egyik oldalon látjuk, ahogy sorra bedőlnek a bankok, a másikon viszont ott a könnyező Winnie Gekko, az egyébként szupertehetséges Carey Mulligan, akit lazán átver mind az apja, mind a vőlegénye. Bekevernek mindent, Goya-t, a fúziót, egetrengető erkölcsi kérdéseket, de a nagy dráma hiányzik. Persze, sajnáljuk Winnie-t, mégis elsikkad az egész, belesüppedünk az unalomba, és várjuk az elmaradhatatlan happy endet. Na igen, mert az első perctől biztos, hogy lesz, 2010 nézőit már nem lehet egy olyan befejezéssel elintézni, mint a 23 évvel ezelőtti közönséget.
Gekko elpuhult, bár néha még bedob pár aranyköpést, de ezeket nem fogják brókerek százai idézgetni, mint a fiatalabb kiadásét. Stone próbál morális üzeneteket közvetíteni, ahelyett, hogy csinálna egy jó filmet, tipikusan a túl sokat markol effektus jelentkezik. Még jó, hogy ezért se fizettem.

Ég a város, ég a ház is

Itt a régóta várt beszámoló. Ha jól emlékszem csütörtöknél hagytam abba...
Elmentünk végül bulizni, de persze nem a tervek szerint sikerült. Még itthon megismertettem a lányokat a Martinivel, aztán beültünk egy pub-ba koktélozni, meg bacardizni. Mire odaértünk a partihelyre, olyan sor volt, hogy legalább egy óra lett volna, mire bejutunk, és hát persze senkinek nem volt kedve a hidegben szobrozni, főleg hogy Becca addigra már nem állt túl stabilan a 12 centis sarkain. Átmentünk máshova, ahol meg pizsiparti volt. Álltunk négyen a pizsamás tömeg közepén, a csillogós ruháinkban, és éreztük, hogy te jó ég, mi nagyon nem vagyunk idevalók. Mindegy, ha már itt vagyunk, táncoljunk. Ehhez se volt mindenkinek kedve, csak Cat meg én mentünk vonaglani. Nem sok idő telt el, mire azt láttuk, hogy Beccát viszik ki a biztonságiak, mert odaokádott a kanapéra. Clair hazahozta, mi meg hárman még maradtunk, hátha jobb lesz a buli. Nem lett jobb Kirsty is inkább hazament. Cat-tel akkor lett elegünk, amikor őt leöntötték sörrel. Indultunk, hogy hívjuk a safety bus-t, kint aztán újra összefutottunk Kirstyvel, aki azóta a buszra várt. Hazaérve még beiktattunk egy hajnali reggelit, aztán kidőltünk.
A pénteki randimat lemondtam, mert nem voltam túl fitt, meg egyébként is tanulnom kellett. És innentől kezd unalmas lenni a sztori, mert vagy a gép előtt, vagy a könyvtárban görnyedtem. A hét eleje fele, amikor kezdtem rájönni, hogy nehezen leszek így kész, bevezettem az éjszakai műszakot, sok kávéval, sok stresszel most leginkább egy zombira hasonlítok. Csütörtökön volt nálunk a the notebook magazin főszerkesztője, ajánlott nyári gyakorlatot. Tetszetős ötlet. Pénteken volt az utolsó határidőm, sikerült mindent leadni, bár jó szar lett, most drukkolok, hogy meglegyen a 30%. Ha nem, akkor fél évvel tovább járok egyetemre. Miután leadtam azt a szart, hazajöttem, és meghaltam. Ma is csak addig keltem fel, amíg elmentem bevásárolni.
A hét közepén Cat bejelentette, hogy elköltözik, mert egy svéd barátnője ideköltözik Oxfordba, és hozzá. Nagy volt a szomorkodás, hiányzik. Meg most mindenki hiányzik, hazamentek a szünetre, én meg egyedül maradtam. Tegnap volt még egy vicces este, épp mikor felkeltem, és azon szörnyülködtem, hogy nincs kaja, megszólalt a tűzriadó. Csak most igaziból is volt tűz. Mentem ki, és ömlött a füst az L épületből. Jöttek a tűzoltók is, meg minden. Valami nem sikerült nekik főzés közben.
Oké, ez nem lett hosszú beszámoló, de fáj a fejem, meg közben letöltődött az új Wall Street film. Meg még lehet mindjárt sütök egy pizzát...
Jó éjt!
Ja, még egy fontosság a végére: elég sok ember kért tőlem emailt, amiket meg is írtam, aztán érdekes módon válaszolni mindenki baszott, szóval csak annyi, hogy ha ezalatt az 1 hónap alatt valakinek nem volt 5 perce leülni, és írni, akkor nekem sem biztos, hogy lesz kedvem vele találkozni. Ne pazaroljuk már egymás idejét! puszi

2010. okt. 19.

Hattyúhalál

Ígérem, hamarosan érkezik egy extra hosszú bejegyzés, amint leadtam mindent, amit kell. Addig is csodáljátok az új Halloween ötletemet.

2010. okt. 14.

You know what’s cooler than a million dollars?

Még megvagyok, elnézést a ritka blogolásért, de minden a nyakamba zúdult. Közben van egy dráma is itt nálunk, A. úgy néz ki, kiköltözik a koleszból, vagy még nem tudni mi lesz. Erről részleteket nem akarok írni, mert személyes ellentétek alakultak ki, amikbe én nem igazán szeretnék belefolyni. Na mindegy, nekem nem fog hiányozni, ha költözik.
Mindjárt robogok tovább média órára, persze már alig várom, hogy nézhessem a Mátrixot. Komolyan itt lenne az ideje aktívkodnom a média fórumban, de nem érzek affinitást a Mátrixos diskurzusokhoz. Leszarom, hogy Neo miért a piros tablettát választotta. Ma reggel olyan felelőtlen voltam, hogy elígérkeztem egy esti partiba. Ha addig még nem esek össze. Mag.pub.-on végre beosztottak minket csoportokba, hogy elkezdhessük a magazin gyártást, de amilyen nyominger vagyok, kihúztam a business mag.-ot. Mivel nem volt pofám editor-in-chief-nek jelentkezni, és az art directort már E. elkapkodta előlem, így én írom a címlapsztorit. És ki tudja, ki a legmenőbb milliárdos? Aki kitalálja, ki lesz a címlapsztorim, kap egy virtuális puszit. A szlogenünk: “you know what’s cooler than a million dollars?” “a billion dollars”
Közben jelentkeztem egy újsághoz, úgy néz ki, náluk fogok gyakornokoskodni. Oda kéne nagyon egy Ben Barnes interjú, azt próbálom leszervezni. Ja meg persze még egy csomó reportot meg kell írnom, és egy mini prezentációt csinálni keddre. A.-nak átengedtem a témaválasztást, ő meg azt mondta, hogy legyen a Föld (ilyen hülyeséget...), így egyszerű dolgom lesz, kemény 1 percet kell beszélnem a környezetvédelemről. Abban meg profi vagyok. Még mintha kellene valami...ja tudom. Holnapra el kéne olvasni, milyen hatással volt a feminizmus a könyvpiacra, meg kéne vettem égőt a lámpámba. Meg elígérkeztem Marcushoz is.
Azt hiszem futok, mindjárt indul a buszom.

2010. okt. 11.

ÓJAJAJAJAJAJJJJJ

KI ETTE MEG A HETI ÉDESSÉG ADAGOMAT MÁR HÉTFŐN???? GAZSÁG!!!

2010. okt. 10.

Mézes falás

avagy hogy lesz belőlem disznó nagyon rövid időn belül.
Minden vasárnap jól nevelt, házias lánykához méltóan elsétálok a közeli óriás Tescoba bevásárlás felkiáltással. Lehet, hogy közben tele a hűtő, de azért nem árt, ha van tartalék kaja. Erről le kell szoknom. Legalább október végéig, ha nem tovább olyan készleteket halmoztam fel, amit egy hörcsög is megirigyelne. Azért történhetett ez meg, mert az angolok hülyék. Minden olyan rettenet olcsó, hogy amit otthon megveszek x forintért, azt itt annak a feléért, vagy harmadáért megkapom. (Különösen így van ez a cheesecake-el, ami ugye 1 font, de otthon annyiért egy szeletet kapsz. Ezt viszont mintha már írtam volna.) Plusz ehhez még hozzájönnek az aktuális akciók, vegyél valamit 20 penny-vel drágábban, és 3x annyit kapsz. Most, hogy így leírtam, és végiggondoltam, mik vannak a hűtőben, rájöttem, hogy ebben a hónapban már nem költök kajára. Vettem még egy lábost (vagy lábast?), életem első lábosát :) Nagyon kedves darab, holnap fel is avatom.
Igazából nem is ezekről akartam írni, hanem a péntekről. Terveztünk ugye egy pizza partit, azt vártam egész nap, erre 3 körül kapok egy sms-t Jane-től, hogy menjek át hozzá vacsizni, tradicionális kínait főz. És hát ingyen kajára nem illik nemet mondani, egyébként sem halok bele, ha kétszer kell vacsoráznom. Jane-nél még két másik kínai lány is volt, akiknek nem sikerült megjegyeznem a nevüket, csak arra emlékszem, hogy az egyiknek nagyon szőrös volt a lába. Lehet pasi volt. Vacsi után elmentünk egy ilyen international students meetingre, ahol (jé!) vacsora második felvonás következett. Mondjuk sok megpróbáltatásba telt, mire oda jutottunk, ugyanis először rossz helyre mentünk, egy klubházba, ahol általában lenni szokott a találkozó, de most kivételesen máshol volt. Mindegy is, ott volt a nagyon cuki Sam, akit meg kell látogatnom valamikor. Az este jól alakult, találkoztam egy magyar lánnyal is, meg sok mindenki mással is, annyit ettem, hogy alig bírtam mozogni, játszottunk egy csomót. De minden jónak vége, kellett jönnöm haza a pizza partira.
Itthon a lányok már nagyon éheztek, amint megjöttem rávetették magukat a kajára. Volt vihogás, horror sztorik, izmos felsőtestek, pillecukor, éjféli csoki torta, és rengeteg martini. Még sok ilyen estét.
Nekem persze másnak kelnem kellett korán, mert jött M., de a buszok bezzeg nem járnak szombat reggel. Kedves másfél órás séta a városba, a telefonomat persze itthon hagytam, és csak imádkoztam, hogy M-mel megtaláljuk egymást az állomáson. Biztos jobban sikerült volna a nap, ha meleg van, de az időjárás megszívatott minket, és estére már egész hideg lett. Azért megmutattam a várost, meg ettünk (persze), és este is lett, mehettünk vissza az állomásra.
Élvezem az ittlétet. Néha fura belegondolni, hogy oxfordi lakos vagyok, szombaton este is vártam a buszomra, miközben a turista csoportok szálltak fel a londoni járatra, én először fogott el az 'itthon vagyok' érzés. Csak a töltött káposzta hiányzik.

2010. okt. 7.

Aludj csak, én álmodom

Túl egy borzasztó éjszakán. Ha 2 órát aludtam, akkor lehet sokat mondok. Írtam azt a hülye courseworköt mag.pub. órára, erre nem is kellett volna. Oké, mondjuk nem is fejeztem be, de azért... Ja, és tűzriadó is volt, 5-kor. Mert megérdemlem. Utána már teljesen felesleges volt visszafeküdni, inkább ettem nutellás croissant. Mert megérdemlem. Elmentem még tegnap bevásárolni, hogy veszek húst, de aztán végül nutellát vettem, olyan kis poharasat, hogy majd hasznosíthassam a poharat, de azt meg előbb el kéne most, amihez meg lusta vagyok...ördögi kör. Persze a nutellából már nincs. Hülye tűzriadó.
Mag.pub. egyébként jó volt, az elején magazin történetet tanultunk, aztán irány a Tongue épület. Itt egy csöppet bepánikoltam, ugyanis az a számítógépes rész. Én meg nem értek a gépekhez. Beültettek minket, hogy na akkor most megtanultok magazint szerkeszteni. Akkor kellett volna egy fotó a fejemről, legszívesebben elfutottam volna. Magyarul se értem ezeket a bonyolult szerkesztős programokat, nem hogy angolul...aztán elkezdtük. És atom profi vagyok!!! Komolyan, meg is lettem dicsérve, kétszer is. Pedig Leander nem sűrűn dicsérgeti az embereket. Aztán az is lehet, hogy csak nagyon cuki pandás képet raktam a borítóra, és ellágyult a szíve :)
Délután véletlenül összefutottam D-vel. Igazi villám találkozás volt, ő ment múzeumozni, engem meg várt Mr.Sean. D elég leterheltnek tűnt.
Este elmentem a világvégére a média órámra, rejtélyes Mr.Sean-hoz, aki már annyira nem is rejtélyes. Új barátokat szereztem, mert kedves vagyok, és tüneményes, de a neveket sehogy nem bírom megjegyezni. J szintén egy koleszban lakik velem, tündéri kedves lány, és gyönyörű neve van, de olyan akcentusa, hogy alig értem, mit motyog. A média óra valószínű élvezetesebb lett volna, ha nem ilyen későn van. Így csak fogtam a fejemet, hogy le ne essen, és vártam a végét. Azért a biztonság kedvéért kivettem a könyvet a könyvtárból, hogy tudjam, miről szólt az óra. Kötelezően nézzük a Mátrixot, minden óra végén egy fél óra minimum. Utálom a Mátrixot. Meg Sad Keanut. Meg az a Trinity mennyire egy ocsmány nő...
Valahogy sikerült ébren maradnom, egy óra buszozás haza, elkezdett esni, J-vel csak úgy kopogtunk a macskaköveken, ahogy robogtunk be a koleszba. Itthon épp jönnék be, mikor szemben velem vágtat kifele K, aki lelkesen indult futni az egyre vadabb esőben. Jááj. Sejtettem, hogy nem komplett a csaj, a múltkor fél 2-kor találkoztunk, én pisilni mentem, ő meg főzni :P
A hétvége már nagyon várós, holnap van egy bárcsak ne lenne prezentációs találkozóm egy másik J-vel, és A-val, este pedig pizza partit tartunk. Mert megérdemeljük. És kell a hús. Szombaton meg M jön meglátogatni, még ki kell találnom valami programot. Remélem nem fog esni.
Most vár a munka, mindenkinek szép estét. Csók!
Majdnem elfelejtettem: nem látta valaki az új Wall Street filmet? Csak mert nagyon kíváncsi vagyok rá, meg a Social Networkre is.
Ja, és ma egy buszon utaztam Alex Watson-nal. Csak hogy dicsekedjek.

2010. okt. 5.

Angyalokról, néha démonokról

Mivel nehezen veszem rá magam a tanulásra, inkább írok ide egy picit. Meggyógyultam végre, már csak néha köhécselek, de azt meg amúgy is mindig, szóval nem újdonság. Süt a nap, mint valami hülye, meg van bolondulva szegény angol időjárás.
Hétvégén megejtettem a heti bevásárlást. Vonzódom az élelmiszer üzletekhez. Egészen beteges perverzió ez, órákat képes vagyok bolyongani a kenyeres-tejes polcok között, és szórakoztat. Megkockáztatom, hogy így fáztam meg, mert olyan hideg van ezekben a boltokban, hogy csak téli kabátban érdemes bemenni.
Komolyan nem tudom miről írjak...Nem történt semmi, azt leszámítva, hogy feküdtem, és lábadoztam. Megérkezett a csodaszép émelyítően zöld Lloyds bankkártyám. Ja, és tegnap megvettem végre egy tankönyvemet is :) Inside Book Publishing. Amilyen jó fej ez a Blackwell, vissza is veszi 8 fontért szemeszter végén. Egyébként egy elég jó kis könyv, tetszős a stílusa, meg könnyen olvasható (eddig). Nem úgy, mint a könyvtörténet anyagom, az olyan, mintha vissza küldtek volna a középkorba.
Miután sikeresen leleveleztem Mr. Sean-nal a sikertelen média fórum regisztrációmat, ma már végre oda is be tudtam lépni. Épp a Mátrixról folyik a szó, meg a mindenféle technológiákról a science fiction filmekben/könyvekben, és hogy ezek mennyire lennének megvalósíthatóak a valóságban. Utálom a Mátrixot egyébként.
Tegnap beköltöztem a könyvtárba cikkeket keresni. Miután kicsit átalakítottam a témáimat, jobban kapcsolódnak egymáshoz. 12 cikk már megvan, mindegyikről kell írni egy 120 szavas összefoglalást, plusz a végére 660 szavas 'Mi lesz veled, könyvkiadás?' report-ot. Ma beosztottak minket kis csoportokba, mert majd prezentációt is kell csinálnunk. Az én csoportomnak 8. hétre. Téma: Commissioning. J. és A. a munkatársaim. Meeting minden pénteken. Mindenki eléggé be van szarva, de 5 percet minden hülye tud beszélni, úgyhogy én pozitívan állok a dologhoz. Bob, a tanárom (tanároknak már kiírom a nevét, hogy ne legyen nagy kavar) lökött egy pasi, imádom. A másik kedvencem Mr. Adrien, és van egy olyan sejtésem, hogy neki is én vagyok a kedvence :D Már tudja a nevemet, meg hogy én vagyok a mádzsár lány. Egyébként szerintem zseni, 12 nyelven beszél, most épp valami könyvet ír. Harmadik tanárom Leander. Végig azon drukkoltam, hogy csak ne az ő csoportjába kerüljek. Nagyhangú, nagyképű, tipikusan olyan nő, aki csúnya, és esetleg talán okos, de azzal próbálja magára vonni az emberiség figyelmét, hogy hű, ő milyen szókimondó, és nagypofájú. Hmm...nem is tudom...ismertek ilyet? Na mindegy, nincs vele szinte semmi kapcsolatom szerencsére.
Megyek mos, mert a szobám egy lepra telep, és a Millenniumot sem fogja senki kiolvasni helyettem.
Tsók a családnak!

2010. okt. 2.

Pókasszony csókja


Na hahó. Most értem haza a bevásárlásból, és gondoltam megosztom a tapasztalatokat.
Már nincs egy hónap se Halloween-ig, és az angolok rendesen be vannak zsongva. Folyik le a művér a boltok polcairól, ékszerekből már csak pókos-vámpírosat lehet kapni, és az édességek...vödörnyi kis szörny gumicukor, meg csokiszellem. Kedvenc Gotel Chocolat-om is beújított, akkora csoki koponyát árulnak, ami nagyobb, mint a fejem. Olyan, mintha a Harry Potterben lennénk. Még nem döntöttem el, hogy beöltözök-e, de ha igen, akkor must have a pókos harisnya, amiről már kb. 5 éves korom óta álmodozom :D
Mielőtt bárki felhördülne, hogy "fúúj, buta amerikai szokás", nem árt szétnézni. Mindenki azt hiszi, tudja, miről szól a Halloween, pedig igazából nem.
A Halloween a pogány kelta kultúrából ered, és nem sokban különbözött a nálunk ünnepelt halottak napjától. Ekkor ünnepelték az írek az újévet, és hódoltak egyszerre a Napistennek, és a Holtak Urának. Úgy hitték, hogy a bűnösök lelke, akik az elmúlt években állat testben éltek, ilyenkor visszatér a földre. Az emberek ételt, és állatokat áldoztak, hogy megkönnyítsék a lelkek útját. Félelmetes jelmezt, és álarcot azért öltöttek, hogy távol tartsák a gonoszt az otthonaiktól, ugyanis ilyenkor az élők, és holtak közti határ elmosódik.
1840 körül Írországban burgonyahiány alakult ki, és tömegesen vándoroltak Amerikába. Így került át az ünnep a tengeren túlra, ahol a gyerekek lelkesen várják október 31.-én. Kidíszítik a szobájukat, jelmezbe bújnak, szellemet űznek. Ezt a hálás feladatot egy kis édességért cserébe a szomszédnál is megteszik :) Ha meg az illető nem vágyik az önkéntes szellemirtókra, megtréfálják.
Jelképe, a töklámpás már a keresztény kultúrkörből való, itt Angliában Jack O'Lantern-nek hívják. Jack nem vetette meg az alkoholt, és olyan üzletet kötött az ördöggel, hogy a lelke soha nem fog a pokolra kerülni. Ám miután meghalt, mivel bűnös lélek volt szegény Jack, a mennyországba sem fogadták be, és bolyongani kényszerült a kettő közti sötétségben. Az ördögtől kapott egy széndarabot, amivel világítani tudott a végtelen úton. Jack talált egy marharépát, kivájta, és abban hordozta az izzó szenet.
Ennyit a hagyományról, remélem mindenki kellőképpen felvilágosult lett, és nem hallom többet az amerikai összefüggést. Én tervezem a Halloween ünneplést, ha máshogy nem, beszerzek egy csomag furcsa édességet, és felveszem a már említett harisnyát. Borzongós októbert nektek!

2010. szept. 28.

Tetovált lánykodom

Megint nem tudom hol hagytam abba a beszámolót...
Tegnap éjszaka volt egy tűzriadónk a koleszban. Meg volt hirdetve szerdára egy próba tűzriadó, de hát az mégsem az igazi, ha készülünk rá, szóval benyomták tegnap. Mindenki pizsamában, pánikolva rohant ki az udvarra, én meg azt hittem, hogy én gyújtottam fel a koleszt, mert bekapcsoltam a fűtést. Aztán persze nem. De így is sikerült hülyét csinálnom magamból, mert nem voltak benn a kontaklencséim, és persze hogy nem találtam meg a csoportomat. Meg sötét is volt. Mindegy. G.legalább megtalált.
Ma volt az első iskolai nap. Fájó torokkal ébredtem, ami nem túl szerencsés :S Komolyan vennem kell téli kabátot, mert az enyémen átfúj a hülye szél. Azért nagy nehezen sikerült kómásan bejutnom a suliba, ahol (hurráhurrá) B. bácsi csoportjába kerültem. Róla már írtam korábban, hogy ő a kedvenc tanárom. Három részre szedtek minket, az egyik ment a karrier tanácsadóba, a másik a könyvtárba, a harmadik, azaz mi pedig bemutatkozni, és egy kis coursework ismertetőre. Végre vannak barátaim, J. és R.
És a cousework...nagyon érdekes feladatokat kaptunk, 22.-én kell leadni a kész munkákat, úgyhogy még ma el kellett kezdeni. Három témáról kell írni, az én trióm: E-olvasók, The Man Booker díj, és Stieg Larsson. Mindegyikhez 4 újságcikk kell alapnak, és abból felépíteni egy 660 szavas dolgozatot. A probléma csak annyi, hogy el kell olvasnom Larsson Millenium-trilógiáját, ami nem rövid. Éreztem, hogy nekem lesz még dolgom ezekkel a könyvekkel. Mióta megjelentek kerülgetem őket, de annyira agyon voltak sztárolva, hogy nem mertem olvasni. Hát most kötelező. Holnap szabadnapos leszek, be kell mennem a suliba egy papírért, utána a bankba, és közben szeretném ledarálni a Tetovált lányt, hogy legalább az első kötettel képben legyek. Csütörtökön bevezetés a magazin kiadásba óra. Kíváncsi leszek. Vinnünk kell magazinokat, amiket olvasunk. Na puff. Nálam van egy májusi Wonderland, egy Vogue, Love, meg Gentlewoman. Remélem ennyi elég lesz, többet el se bírnék.
Este voltunk G-vel Tescozni, mert már csak müzlink maradt. Vettünk egy csomó epret, meg áfonyás muffint, aztán piknikeztünk.
Most viszont indulok olvasni, mert pár ezer oldal megvan ez a trilógia.

2010. szept. 27.

Leonard Cohen meg a zombik

Mint látjátok, sikerült megcsinálni netet. Mert én egy zseni vagyok.
Ha jól emlékszem csütörtökön hagytam abba. Pénteken bementem reggel leadni pár papírt, meg felvenni a következő 3 év Bibliáját, amiben minden le van írva a szakról. Ezek után vettem egy e-könyv olvasót, ilyen nagyon kis cuki lila Sony. Majd komolyabb tesztelés után írok róla.
A szombat már régóta várt időpont volt, akkor jött hozzám S. Persze elkeveredett, lekéste a buszt, így másfél órával később ért ide, mint ahogy terveztük :P De legalább itt volt. Megmutattam neki a várost, a sok régi egyetemi épületet, meg a kedvenc 5 emeletes könyvesboltjaimat. Az utóbbi iránt annyira nem lelkesedett, de legalább megnézte. Elkísértem cipőt venni, tudjátok azt a nagyon ronda belül szőrös Ugg csizmát. Itt mindenki olyat hord, vagy szandált mezítláb. Brrr. El akartunk menni este a Propagandára, de mindketten 6-kor keltünk, ezért valami pihentetőbb alternatívát kerestünk. Ez lett a mozi, Eat, Pray, Love. Megvettük a jegyeket, és elhatároztuk, hogy megvacsorázunk, mielőtt kezdődik a film. Angliában este 6 után nem sok mindent lehet csinálni, mert az összes bolt bezár. Én már korábban találtam egy jó éttermet, oda ültünk be, hogy kicsit bűnözzünk. Gyanús volt, hogy akkora sor van előtte, legalább fél órát vártunk, mire asztalhoz jutottunk. Ja mert hogy ez Jamie Oliver olasz étterme. Olyan jót ettünk...az a bárcsak sose lenne vége vacsora volt. De persze indulni kellett a moziba, ahol nézhettük, hogyan tömi magába Julia Roberts a jobbnál jobb pizzákat. Azért a film a könyvnek a közelébe sem ér, de hangulatos volt, és megnézném még egyszer. Féltem, hogy nem fogom érteni az angolt benne, de csak az indonéz füvesember akcentusa volt kínai. Jó későn lett vége, lekéstük a buszt, haza kellett sétálni, ami csak kerülővel sikerült, mert nem ismertem meg az utcát, ahol le lehetett volna vágni a hosszú utat :P Nem baj, hazaértünk, bedőltünk aludni, és fel sem keltünk másnap 11-ig. S. 14:20.kor indult vissza Londonba, elsétáltunk a városba, elvittem egy Oxford boltba, ilyenekkel tele van a város, minden Oxfordos cuccot lehet kapni. Még útközben benéztünk a nagyon sznob Hotel Chocolate-ba...nagyon durva hely, főleg ilyen függőknek, mint én. Már az illattól is ájulás közeli állapotba lehet kerülni, hát még amikor hozzák a kóstolókat!
S.-t sikeresen feltettem a buszra, utána szomorkodva bolyongtam kicsit a városban. Hazasétáltam, mert sportos vagyok, és este már végre online voltam. Ma elbújok a takaró alatt, és olvasok, meg filmezek napot tartok, holnap meg kezdődik a suli. Ajaj.
Ja, és a cím...a közvetlen lakótársam, akivel közös a falunk, na ő A. Nem lenne vele probléma, de azt hiszi, tud énekelni. Gitározni tud, az jó, meg szép, de amikor arra ébredek, hogy 'Halleluuuujaaa', valami egészen más hangnemben, mint kellene, olyankor legszívesebben rádöntenék egy szekrényt.

2010. szept. 23.

Iskolataska

Na igen, visszatertem. Ismet ekezetek nelkul, ismet a szigetemrol. Az eddigi tervekkel ellentetben nem koltoztetem a Mezesfalast, marad itt. Mivel nincs internetem, nem tudom, milyen gyakran tudok majd ide irni.
Szoooval...hol is kezdjem...meselem az elejerol. Teljesen kidoltem a repulon, vegig aludtam, aztan addig sikerult magamhoz terni, amig kiszalltunk, es sikeresen megtalaltuk a buszt, de miutan felszalltunk ismet koma. Oxfordban aztan ujabb ebredes, es gymorgorcs kovetkezett. Sikeresen fogtunk egy taxit, ami elvitt az egyetemhez, mint kiderult teljesen feleslegesen, mert mehettunk volna rogton a koleszba. A kolesz eleg siman ment, D.-tol elbucsuztam a Paul Kentnel, es aggodva buszoztam tovabb egy megallot a Crescent hall-ig. Malajziai barataimat kovetve megtalaltuk a recepciot, sikeresen bejelentkeztunk, megkaptuk a kulcsokat, es jott az ujabb gyomorgorcs...Vajon milyen lesz a szoba? Koszos lesz, es pici? Jaaajjj... Kedveslany elkisert a szobamhoz, segitett felcipelni a cuccom, es nyilt az ajto. Szajtatos resz jott mindkettonk reszerol, ugyanis a lany se tudta, hogy itt ilyen nagy szobak is vannak...na igen, meg a kilatas is eleg jo. Szoval reszemrol abszolut pozitiv csalodas. Egy kedves nyugis kornyeken lakom, olyan, mint valami nyaralos apartman.
Ledobtam a cuccaimat, es vagtattam be a varosba, mert amig nincs parna, meg dunyha, addig sajna nem lehet aludni, meg addigra mar mardosott az ehseg. D-vel talalkoztunk, elindultunk parnat venni. Vagyis nem, mert eloszor ettunk. Az volt a nap fenypontja :) Bementunk egy uzletbe, ami D szerint jo, csak ki*aszott draga. O megvette a cuccait, elindult vissza, en meg jartam tovabb a varost, hogy racionalis aron talaljak magamnak mindnet, ami kell. Sikerult is, csak 2 uzlettel kellett tovabb menni. Rohantam haza, felhuztam az agynemut, es bezuhantam az agyba valamikor 8 korul, es nem is keltem fel masnap reggel 8-ig.
Mert persze fel kellett kelni, mentunk erre a buta campus tour-ra, aminek egyebkent semmi ertelme nem volt. Korbevittek minket, aztan annyi, de azota is eltevedek, meg terkeppel jarok. Utana volt valami meeting, de nem igazan emlekszem ra...na mindegy. Nem emlekszem a vasarnapra. Hetfon D-nek enrolment volt, en meg elindultam felfedezni a varost, meg venni tanyert es evoeszkozoket, meg persze kavet. Idegolo volt, mert vagy en vagyok vak, vagy nem arulnak sehol tanyerokat...csak mentem, mentem a sok zacsko kajaval, az osszeeses hataran, nagy nehezen vettem kest-villat-kanalat, egy muzlis talat, , meg egy mini poharat, es vanszorogtam a buszmegalloba, ahol azonnal lerogytam, mint valami zombi. Letamadott G., az idetlen szoke bongyi feju, hogy mondjam meg, hol van egy elelmiszer bolt, mert bejarta a varost, es nem talalt, es mar nagyon az energiajanak a vegen jar. Nevetgeltem, elegge at tudtam erezni a helyzetet. Elmakogtam, hogy merre kell mennie, kozben megbeszeltuk, hogy egy koleszban vagyunk, de jo, aztan jott a buszom. Este mar semmi ertelmes nem tortent, legalabbis nem emlekszem. Valamikor a lakotarsaimmal is talalkoztam, 6-an vagyunk, aranyosak, de nem hyiszem, hogy ok lesznek a legjobb barataim...
Kedden elemtem egy munkakeresos workshopra, meg elotte Freshers Fairre. Na, az utobbi nagyon profi volt. Klubok, edessegek, ingyen pizza, ingyen cuccok...stb. Beiratkoztam par klubba, de mar nem emlekszem, hogy mikbe. Creative Writing-ra biztos, de nem tudtam menni az elso talalkara, mert ma volt pont akkor, amikor az Academic Adviser-el volt talalkam. Este D.-vel elmentunk Tescozni, ez itt ilyen kulon program :D:D Egy fankkal emeltem a vercukorszintemet, aztan agyba kenyszeritettem magam, mert szerda = beiratkozas.
Keltem jo koran, mentem 10-re talalkozni az osztalyommal. Ket oran keresztul jatszottunk bemutatkozos jatekokat, csak hatalmas mennyisegu kekszel, es sutivel sikerult tulelni, amit a kedves-aranyos tanaraink biztositottak. Egy ora ebedszunet utan irany egy eloadasra, ahol elmondjak, hogy kell beiratkozni, meg hogy kell hasznalni a PIP-et. Kozel jartam az elalvashoz...A beiratkozason olyan hosszu sorok voltak, hogy 3 orat tuti ott szobroztam, es a vegen faradtan, de mindent kitoltve tavoztam :) Egy gyors orvosi regisztracio, es vege volt. Mivel mar tulestem a holtponton, gondoltam utananezek a Financial Aid-nek, hatha...Epp jovok ki az irodabol, mikor nagy hangon ramkoszonnek. G. az persze, o is az irodaba megy...szoval nem lord...francba. Megallunk, beszelgetunk, meseli, hogy van a szakan egy magyar srac, majd bemutat neki. Jo. G. el, P. elteved az epuletben. Megtalaltam a kijaratot, es ki jon szembe? G. Persze, mar egeszen biztos, hogy hulyenek nez...mindegy. Megyek vele, hogy bemutasson R.-nek. Mi magyarul csevegunk, G. nagyokat pislog. Menjek vele este F&D partyba. Ez abbol all, hogy a sok bolond beoltozik olyanoknak, amik F vagy D betuvel kezdodnek. Dehogy megyek, hulla vagyok. :( Jo, majd maskor. Egyebkent is, szomszedok vagyunk.
Otthon probaltam beuzemelni a netet, sikertelenul.
Csutortokon koran jottem, hogy vigyem a gepet szervizbe, de ott sem tudtak vele mit kezdeni. Kedvelem az olyan reggeleket, amikor 8-kor mar hisztiznek. Kellett egy Snickers, hogy helyrebillenjek, aztan indultam a tanarokkal valo talalkozora. Mar most van egy kedvencem, Bob, a vastag szemuveges, kordbarsony oltonyos angol oreg ur. Ezek utan bekoltoztem a konyvtarba, ahol vegre csillapithattam az internet elvonasi tuneteimet. Fel 2-re mentem vissza talalkozni az Academic Adviser-emmel, aki egy kedves idosebb holgy. Sokat segitett, hogy hasznaljam a PIP-et, ilyesmik. Barmikor mehetek hozza, ha valami van. Igen, ezt mindig hangsulyozzak, hogy mejunk, es kerdezzunk, mert mindenki jo fej, es segitenek. A talalkozo utan vissza a konyvtarba, aztan lassan vissza a koleszba, mert kezdek ehes lenni, meg ma meg el szeretnek setalni a kedvenc indiai kaja boltomhoz.
Majd jelentkezem. Valamikor.

2010. aug. 5.

20.

Mar csak 1 nap itt. Fura lesz hazamenni. Elkezdtem pakolni a borondbe, rendet rakni a szobamban...Azert hianyozni fog.
Ami jo lesz: addig aludhatok, ameddig akarok, azt ehetek, amit akarok, annyi fuszer lesz, hogy hajaj, felnottek kozott lehetek, ergo ertelmes tarsalgast is lehet folytatni, vegre elkezdhetek fogyokurazni, beszabadulhatok a konyvtarba, lesz fel literes pohar otthon...stb Szoval tiszta jo. A hatrany csak az idojaras, de egy honapig az is kibirhato.
Kozben atgondoltam a hajvagatast is, es levagatom, meghozza ilyen pixie fazonra. Mert nagyon tetszik, es ha nem all jol, majd hordok parokat, lehet kapni £5-ert. Be kell jelentkeznem a Balazshoz, mert ezt a rizikos vagast mas nem csinalhatja. Ilyen lesz, mint itt a kepen.

2010. aug. 3.

19.

Mivel delutan aludtam, az a hulye helyzet allt elo, hogy nem vagyok allmos. Le kell szoknom a delutani alvasrol! Persze korgo gyomorral ebredtem, szoval mar nagyon ideje a fogyokuranak. Vasarnaptol.
Olvastatok, hogy a kutya leragta a cukorbeteg pasi rohado labujjat? Itt ezzel voltak tele a hirek.
Holnapra a kovetkezo remek programjaim vannak: hajmosas, borondbe pakolas, seta a varosban. Azt vajon irtam mar, hogy voltam Leamington Spa-ban? Egyik unatkozasom alkalmaval folpattantam egy buszra, aztan meg sem alltam, amig nem talaltam egy kis nyuzsgest. Nem volt semmi erdekes egyebkent, csak setalgattam, beneztem par helyre, cipoket probaltam. Ja, es sokkot kaptam, mert tovabbra sem tudok magassarkut folvenni. Mar ideje lenne, hogy helyrerazodjon a bokam, nincs is vele komoly baj, reggelete sajog egy kicsit, viszont ami problema, hogy nem marad meg abban a helyzetben, amit a magassarku igenyel. Azt hittem elsirom magam a boltban, gyorsan el is menekultem. Remelem ez nem marad igy, mert hianyzik a sarok.
Ennyi jutott eszembe, most ki kell talalnom valami esti programot.

2010. aug. 1.

18.

Volt egy kisebb dizajn katasztrofa, es elveszett az elozo sablonom. Azert remelem az uj is tetszik mindenkinek, ha meg nem, az se zavar.
Tegnap a fogyokura fenyeben vegigkostoltam legalabb 10 fajta indiai edesseget. Hoztak nekem, hogy probaljam ki, es nem tudtam ellenallni. Fogalmam sincs, miket ettem, de szerintem jobb is igy. Mindenesetre izlettek. Rajongo azert nem leszek. Kozben arrol beszelgettunk, hogy minden orszagnak megvan a maga edesege, es eszembe jutott, hogy vajon mi a tipikus magyar edesseg? A turorudi? Mas otletem nincs.
Este megneztuk a Star Wars 3-at, es igen meglepo volt angolul. Yoda forditott szorendjet ki fogom probalni, mert meno.
Neztetek a magyar nagydijat? En sajnos igen, es borzalom volt. Komolyan gondolkozom azon, hogy itt kene abbahagyni. Amiota nincs Kimi, szar az egesz.
Lassan nekiallok pakolni, van ra 5 napom. Viszont lehet elvesztettem az egyik pulcsimat, ami nem tudom, hogy lehetseges, ugyanis kb. 1x volt rajtam, akkor is csak itthon. Mar negyszer fesultam at a lakast, de nincs sehol.
Itt van par indiai edesseg, ezek kozul probaltam a rozsaszin tetejut, az izlett a legjobban, aztan a mellette levo feher izet, tovabba a repa szinu kockat, narancssarga gombockat, meg a sarga rudat. Ezen kivul meg kostoltam mast is, de azokrol nem talaltam kepet.

2010. júl. 31.

A mogyorovaj kultusz


Cim alapjan ez akar egy Dan Brown regeny is lehetne, de nem az. Mivel nagy hirekkel nem tudok szolgalni, ezert gondoltam irok egy kicsit a fuggosegem targyarol, hogy mindenki jobban megismerje, es eletjelet is kapjatok tolem.
Sajnalatos modon a mogyorovaj nalunk otthon nem tartozik a jol ismert, kozkedvelt etelek koze. Van olyan, aki ha meghallja a nevet, azt hiszi, nutellarol van szo, masok pedig kovetik a manapsag olyan divatos "ami amerikai az csak rossz lehet" szemleletmodot. Nagy tevedes, hogy a peanut butter a modern Amerika talalmanya! Elsokent az aztekok voltak, akik felfedeztek a mogyorovajat, ugy, hogy peppe zuztak a foldimogyorot.
Marcellus Gilmore Edson nevehez fuzodik az elso szabadalom, az o receptje szerint ha a porkolt foldimogyorot forro femlapok kozott oroljuk, egy ido utan folyekony allagu lesz. Lehules utan vajhoz hasonlatos kenheto kremet kapunk.
Masodik lepeskent a mai mogyorovajhoz vezeto uton, a gabonapelyheket gyarto J.H. Kellog 1897-ben eloallt egy uj szabadalommal. Az altala keszitett "nut butter" kellemesebb allagu, es kevesbe tomeny volt, mint Edson-fele elodje.
A '80-as evekben egy orvos, Dr. Ambrose Straum allitott elo mogyorovajat, melyet idos, foghijas betegek taplalasara fejlesztett ki.
Az igazi, termeszetes peanut butter csak foldimogyorot, es sot tartalmaz, am ezek beszerzese nem egyszeru meg itt sem, ahol roskadoznak az elelmiszeruzletek polcai a mogyorovaj alatt. A legtobb tartalmaz novenyi olajokat, gyakran palmaolajat, stabilizatort, mely az olaj kicsapodasat akadalyozza meg és kulonfele izfokozokat.
Esszeru keretek kozott torteno fogyasztasa nagyon egeszseges, ugyanis proteinben, magneziumban, B3 es E vitaminokban gazdag. Allergiasoknak viszont nagy ellensege, es fogyokurazoknak is jobb hanyagolni, ugyanis a kaloriatartalma felelmetesen magas.
Termeszetesen szulohazajaban, Amerikaban a legkedveltebb etelek koze tartozik, de nagy rajondoi vannak meg Hollandiaban, es itt, Angliaban is. Olyannyira szerves resze az amerikai kulturanak, hogy van naluk kulon National Peanut Butter Day, januar 24.-en.
Rengeteg variacioban fogyasztjak, ezek kozul a legikonikusabb, a mogyorovaj-szololekvar szendvics, amit PB&J szendvicsnek is beceznek. Ket szelet kenyer (finom, vekony toast kenyer szeletek, nem az otthon kaphato veknis kenyer), az egyiken mogyorovaj, a masikon lekvar. Van aki a lekvar ala meg tesz egy reteg mogyorovajat. Felmeresek szerint egy amerikai az erettsegiig 1500 ilyen szendvicset fogyaszt el, hiszen az anyukak eloszeretettel csomagoljak az uzsonnas dobozba, es a menzan is siker. A J.M. Smucker Co. meglovagolva a sikert, 1968-ban piacra dobta a Goober-t, ami a mogyorovaj amerikai szlengjebol kapta a nevet. A Goober mogyorovaj, es lekvar kevereke egy uvegben.

A szendvicsnek leteznek mas valtozatai is, az altalam kedvelt mogyorovaj-nutella, es a "ki kell probalnom" kategoriaba tartozo mogyorovajas, mezes, bananos csoda.
Remelem mindenkinek kellokeppen felkeltettem az erdeklodeset, es minel tobben fogjatok kiprobalni ezt a finomsagot. Lattam mar olyat, hogy virslibe toltelekkent raktak, mint mi a sajtot, de en inkabb ajanlom edessegkent, sutikbe, vagy uzsonnara szendvicsbe.

2010. júl. 26.

16.

A legnagyobb hir, hogy megyek haza jovo szombaton!! Szoval mar szamolom vissza a napokat.
Voltunk tegnap Oxfordban kirandulni. Megneztuk a sulit, be is lehetett menni, mert valami nyari tanfolyam volt. Nagyon szep, tiszta, a wc a legjobb :D Olyan jo helyen van, egy hatalmas parkban, meg van egy masik park is kb. 5 lepesre. A varos 5 perc setara van, oda is mentunk. Az igazi Oxford University felelmetesen gyonyoru. Azoka az epuletek...Olyan a varos, mintha valami filmben lennenk. Majdnem vettem az Andrasnak egy oxfordos kalapot, amilyet a diakok hordanak mar tobb szaz eve, de rajottem, hogy tul nagy a feje, es nem ferne bele a kalapba. A boltokban mindenhol kedvezmenyesen vasarolhatnak a diakok. Lehet hajozni a Temzen (Brideshead Revisited), tele van minden fakkal, mesebeli hely. Beultunk ebedelni is, aztan este keson ertunk haza.
Mar csak 12 nap!

2010. júl. 23.

15.

Azert nem irok, mert nincs semmi. Tegnap egesz nap Hattie-re vigyaztam, nem volt tul jol szegenykem, egesz nap aludt. Ma mar jobban van. Utolso suli/ovi nap. Kivancsi leszek, hogy telnek majd a napjaink ezutan. Valoszinu sokat fogunk osszejarni mas kisgyerekesekkel, ami ugy megtobb hangzavart jelent. De legalabb megyunk majd kirandulgatni is.
Ma rendet rakok a szobamban, nem mintha rendetlenseg lenne...Meg ki kell teregetnem a ruhaimat. El tudtam inditani a mosogepet, tok meno vagyok.
Ezt szoktam hallgatni mostansag, koszi annak, aki ajanlotta.

2010. júl. 21.

14.

Csak egy gyors esti elmeny:
Davey beszabadult a szobamba furdes utan, szetpakolt, mindent megnezett maganak. Meg kellett mutatnom a fotokat a barataimrol, majd kimondta az iteletet: Anna a legszebb lany, es Hajni Bali a leghelyesebb fiu. Mutattam neki Anna-Aron-Boldit, hogy ok a "gyerek barataim", aztan mondta, hogy de most mi vagyunk a gyerekeid! :D Parnacsataztunk is, aztan fekves ido lett volna, ekkor jott meg szegeny Rana, aki szivesen olvasta volna a fianak az estimeset, csahogy Davey ertem hisztizett. Ez van kedves szulok, ha naponta 5 percre latjatok a gyrekeiteket.
Jo ejt :)

13.

Kikerem magamnak, nem irok ijesztoen hosszu emaileket!! Egyebkent ma majdnem mindenkinek sikerult valaszolnom, akinek nem, annak holnap fogok.
Rengeteget dolgoztam, egesz nap Hattie-vel voltam. Csinaltam neki ebedet, lefektettem aludni, folkelt, visszafektettem...stb. Aztan hazajott Davey, es akkor jatszottunk, meg ettunk. Most ebedelne, de ma nem en csinalom az ebedet. Vickey-nek ma volt az egyetemi interjuja, ezert lettek ramhagyva a budoskek. Azert jo nap volt, tetszik a tudat, hogy hasznos voltam :D Jol el lehet ebben faradni. Amikor Hattie aludt, addig edzettem, ami szinten hasznos.
Erdekes, hogy emaileket tudok hosszan irni, ide viszont nem megy. Lehet nem kellene minden nap irnom, mert vegulis kit erdekel, hogy Hattie mikor kakil be?
Meg akarom nezni az Eredetet, szoval ai raer szeptember 11.-en, az jelezzen. Olyan jo kritikakat olvastam, meg ugye Leo...
Mar teljesen befordulok a sok orvosi magazintol. Ott vannak az asztalon, kenyszert erzek ra, hogy lapozgassak valamit, es mindig azokat nezem.
Ma brokkolit fogok vacsizni, fott brokkolit. Mar alig varom. Este befejezem a Szivek szallodajat, aztan nmegnezem az Elatkozott Ellat. Olvasni most nem, mert igazi konyvbol mar csak egy van nalam, Az ut, amitol teljesen depresszios leszek. Szoval nem. Inkabb hevereszek.

2010. júl. 20.

12.

A tegnapi bejegyzes lelkesedes hianyaban elmaradt. Szabadnapom volt, lodorogtem a varosban, ettem cheesecaket...semmi izgalom.
Ma dolgoztam, eleg sokat. Foleg Hattie-re vigyaztam, delutan altattam, vacsit foztem...ilyesmi. Profi vagyok a halrudacska-csirke-krumpli harmasban. Kozben nekialltam filmezni (koszi Niki!), es epp Gilmore Girls 5. evad vegen jarok.
Kell nekem viz. Az angolok mindenfele lottyot isznak, mert a viz ihatatlan. En viszont utalom a lottyoket. Vizet akarok.
Megkaptam ma a csomagocskat, orultem neki, koszi. A szemuvegtol teljesen rosszul vagyok, beszedulok tole, ugyhogy egyenlore a regit hordom, meg a lencseket. A nadragokat nem mertem folvenni, mert nem fogok beleferni egyikbe sem.
Nincs mit irnom, max annyit, hogy nagyon tetszik az angol oktatasi rendszer. Ma tanultam Hannaval, aztan megint lattam, miket kell csinalnia, es sokkalta jobb, mint az otthoni.
Befejezem, betoltodott a kovetkezo filmem, imadom ezt a Logant.

2010. júl. 18.

11.

A mai napnak is vege, mar csak 54 maradt. Kerti partit tartottunk, volt egy csomo ember, meg tobb gyerek, nagy zaj. Valaki kerdezze meg az Enikoeket, hogy nem akarnak-e nekem kuldeni egy fuldogot...Az egyik apuka, aki itt volt Oxfordba jart suliba. Nem a Brookes-ra, hanem az igazi nagy Oxfordba. Meselt a varosrol, meg a sulirol, es mar ugy ott lennek...Mar csak 64 nap...Sutottunk, foztunk, tomtuk a fejunket. Szeretem ezeket a hetvegeket.
Ahogy megfigyeltem az angol csaladokat, eszleltem egy jellemzo vonast. A ferfiak el vannak nyomva. Egyertelmuen a nok iranyitanak, pedig nagyon kevesen dolgoznak. Mindegyik otthon ul, noveszti a segget (ez igy van, az angol no a ferjenek alltalaban ket-haromszorosa!), es szervezi a hulye programokat.
Holnap durva forint gyengules jon a hirek szerint...vicces, minden nap egyre tobbet keresek.
Lattatok az uj Hermes kampanyt? Gyonyoruszep, nem? Kiraktam belole egy kepet a szobamba.
El kellene nezni valamikor Londonba, csak lusta vagyok. Oxfordba tervezunk menni a kozeli jovoben, vagy kovi hetvegen, vagy utana. Sulibol mar csak 1 het van, aztan meg ennyi csond se lesz.
Mivel akkorat asitottam, hogy majdnem leestem az agyrol, inkabb befejezem az irogatast.

2010. júl. 17.

10.

Szokas szerint olvasok, es egy mondaton nagyon jot nevettem: " A franciák a májukkal törődnek a legtöbbet, a németek az emésztésükkel, a spanyolok a vérükkel. Az
angolok számára a legfontosabb a bélműködés."
Ez az egesz kis konyvecske (Miert nem birjuk az angolokat) mintha rolam szolna, minden fobiam, meg nyavajam benne van :D Ennyit meg eletemben nem olvastam, mint itt, a heti ket konyv az alap, de neha harom is sikerul. Ma nem volt napkozben munkam, most is csak annyi, hogy amig a szulok elmentek vacsizni, addig vigyazok az alvo gyerekekre. Holnap megint barbecue parti, akartam csinalni somloit, de VALAKI elfelejtette elkuldeni a receptet...szoval nem lesz somloi.
Megint email lemaradasaim vannak, de nehezen veszem ra magam az irasra. Inkabb eszek. Meg lelkifurdalok, hogy megint nem irok. Vegulis mar csak 6.5 het, es otthon vagyok. Vicces, milyen gyorsan megy az ido. Most keltem fel, aztan mar este is van. A tv-ben epp a V for Vendetta megy, nem mintha neznek tv-t. Arra foztem. Mivel mas nem jut eszembe, irok a kajarol. Pesztos kinai tesztat csinaltam, es hozza desszertnek nem tudom mit. Egy csomoszor van, hogy nem tudom, mit eszek. A humusszal is igy voltam sokaig, aztan rajottem, hogy humusz. Nem rossz, amig nem rakokat kell enni, azt mar egyszer megszivtam.
Kezdek kifogyni a konyvekbol, ami felelmetes.
Ja, kepzeljetek, tegnap lemaradtam Emma Watsonrol...ennyit a mazlimrol. Emma is ott volt Birminghamben a zenekarral. Majd legkozelebb figyelek.
Megint nem irtam semmi ertelmeset, abba is hagyom, aztan esetleg nekiallok emailekre valaszolgatni.
Ujabb gyujtest javasolok, szerelmes vagyok ebbe a ruhaba, es azt hiszem eleg jol is allna (ezert ma mar nem eszek fagyit), szoval...

2010. júl. 16.

9. one night only

Keso van, de azert beszamolok. Sikeresen oda talaltam az o2 academy-hez, es megremultem. Az atlag eletkor 14 ev volt, egy ici icit kilogtam. Voltak, akiket szulok kisertek. Na mindegy, ujabb meglepi volt, hogy egy nagyon kis helyen volt a koncert. Nem baj, mert meghitte tette a hangulatot, amugy se voltak sokan, nem hiszem, hogy 100 ember volt. (Tul sok a volt, de mindegy, nincs kedvem gondolkodni) Miutan mindenki benyomult kielveztem a nagykorusagom elonyeit, es rendeltem egy hatalmas hideg sort, mert jol elfaradtam az egesz napos loholasban.
Az elozenekarok sokaig elhuzodtak, kb haromnegyed 9 lehetett, mire George-ek folkaszalodtak a szinpadra. Addig azrt torten par vicces dolog. Megvettem ugye a sort, aztan elindultam, hogy megveszem a Zsofinak az ONO polot. Nezegetek, kerem a polot, borul minden. Kilyukadt a sorom. Gyorsan folhajtottam, ami nem volt egyszeru, mivel a legnagyobb poharral kertem, es szegeny lany, aki ramboritotta a polokat, nem birta abbahagyni a bocsanatkerest. Mondtam neki, hogy ne aggodjon mar, de jova akarta tenni, igy esett, hogy kaptam egy cd-t ingyen :P Mazlista vagyok. Kerestem magamnak egy ulo helyet, az nem volt egyszeru, mert kb 5 szek volt, de sikerult egyet megkaparintanom, ilyen magas barszek, tok jol lattam a szinpadot, ott tronoltam. Es mivel ilyen mazlista nap volt ez a mai, pont ott ultem, ahol az egyuttes bejott, igy mindenkit lattam karnyujtasnyira. A zene jo volt, koszonom csaladomnak, edesanyamnak, Andriskamnak, Dujikamnak, kutyaimnak, hangyaimnak, uzletfeleimnek, es minden kedves hozzam kozel allo szemelynek, hogy lehetove tettek ezt az elemnyt, most inkabb elmegyek aludni, epp itt az ideje.

u.i.: George ruhai rondak. Nagyon rondak. Es a haja is. Siman mehetett volna a tablonkra, nem logott volna ki a hulye haju fiuk kozul :P
u.i.2.: Fol vagyok haborodva, hogy a lusta disznok csak 1 orat jatszottak...na mindegy.