2010. szept. 27.

Leonard Cohen meg a zombik

Mint látjátok, sikerült megcsinálni netet. Mert én egy zseni vagyok.
Ha jól emlékszem csütörtökön hagytam abba. Pénteken bementem reggel leadni pár papírt, meg felvenni a következő 3 év Bibliáját, amiben minden le van írva a szakról. Ezek után vettem egy e-könyv olvasót, ilyen nagyon kis cuki lila Sony. Majd komolyabb tesztelés után írok róla.
A szombat már régóta várt időpont volt, akkor jött hozzám S. Persze elkeveredett, lekéste a buszt, így másfél órával később ért ide, mint ahogy terveztük :P De legalább itt volt. Megmutattam neki a várost, a sok régi egyetemi épületet, meg a kedvenc 5 emeletes könyvesboltjaimat. Az utóbbi iránt annyira nem lelkesedett, de legalább megnézte. Elkísértem cipőt venni, tudjátok azt a nagyon ronda belül szőrös Ugg csizmát. Itt mindenki olyat hord, vagy szandált mezítláb. Brrr. El akartunk menni este a Propagandára, de mindketten 6-kor keltünk, ezért valami pihentetőbb alternatívát kerestünk. Ez lett a mozi, Eat, Pray, Love. Megvettük a jegyeket, és elhatároztuk, hogy megvacsorázunk, mielőtt kezdődik a film. Angliában este 6 után nem sok mindent lehet csinálni, mert az összes bolt bezár. Én már korábban találtam egy jó éttermet, oda ültünk be, hogy kicsit bűnözzünk. Gyanús volt, hogy akkora sor van előtte, legalább fél órát vártunk, mire asztalhoz jutottunk. Ja mert hogy ez Jamie Oliver olasz étterme. Olyan jót ettünk...az a bárcsak sose lenne vége vacsora volt. De persze indulni kellett a moziba, ahol nézhettük, hogyan tömi magába Julia Roberts a jobbnál jobb pizzákat. Azért a film a könyvnek a közelébe sem ér, de hangulatos volt, és megnézném még egyszer. Féltem, hogy nem fogom érteni az angolt benne, de csak az indonéz füvesember akcentusa volt kínai. Jó későn lett vége, lekéstük a buszt, haza kellett sétálni, ami csak kerülővel sikerült, mert nem ismertem meg az utcát, ahol le lehetett volna vágni a hosszú utat :P Nem baj, hazaértünk, bedőltünk aludni, és fel sem keltünk másnap 11-ig. S. 14:20.kor indult vissza Londonba, elsétáltunk a városba, elvittem egy Oxford boltba, ilyenekkel tele van a város, minden Oxfordos cuccot lehet kapni. Még útközben benéztünk a nagyon sznob Hotel Chocolate-ba...nagyon durva hely, főleg ilyen függőknek, mint én. Már az illattól is ájulás közeli állapotba lehet kerülni, hát még amikor hozzák a kóstolókat!
S.-t sikeresen feltettem a buszra, utána szomorkodva bolyongtam kicsit a városban. Hazasétáltam, mert sportos vagyok, és este már végre online voltam. Ma elbújok a takaró alatt, és olvasok, meg filmezek napot tartok, holnap meg kezdődik a suli. Ajaj.
Ja, és a cím...a közvetlen lakótársam, akivel közös a falunk, na ő A. Nem lenne vele probléma, de azt hiszi, tud énekelni. Gitározni tud, az jó, meg szép, de amikor arra ébredek, hogy 'Halleluuuujaaa', valami egészen más hangnemben, mint kellene, olyankor legszívesebben rádöntenék egy szekrényt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése