2010. júl. 9.

3.

Azert hulyeseg minden nap ide irni, mert nem tortenik semmi. Sikeresen ellenalltam a konyves learazasoknak, mert holnap kezdodik a 'nagy nyari konyv vasar' aztan inkabb arra tartogatok.
Mar megint almos vagyok, pedig nem csinaltam semmit! Visszatert a kanikula, amit en meg elviselek, 24 fok van, de az angolok utaljak. Teljesen ki vannak tole keszulve, pedig meg a szel is fuj, szoval nem tudjak milyen az igazi szivas, amikor 40 fok van, es all a levego.
Azon rendesen meg tudok lepodni, mennyire el vannak kenyeztetve a gyerekek. Foleg Hattie, mivel o a legkisebb. Neha igen jot tenne neki egy pofon, vagy egy hideg zuhany. Mindig fraszt kaptam azoktol a gyerekektol, akik foldhoz vagjak magukat, es hisztiznek, es persze megkapjak, amit akarnak, mert a szulok idiotak. Mivel Vicky itthon van Hattie-vel, a kiscsaj annyira nem engedi el, hogy meg a nagyszuleivel se hajlando maradni, ha nincs ott az anyja. Bar ez kb. a legkisebb problema vele. Az egesz hazban o parancsol, ha elsore nem ugrik mindenki, akkor olyan hisztit rendez, hogy meg az utca vegen is lehet hallani. Ennyit a panaszkodasrol, amugy szeretem Hattiet, de gyerekem tuti nem lesz. Hangosak, koszosak, es folyik taknyuk-nyaluk. Az iskolabol meg 2 het van, utana nem tudom, mit fogunk csinalni, nem all szandekomban az egesz napomat trambulinon tolteni, jobol is megart a sok. Ha nem lenne mogyorovaj...
Ma is megallapitottam, hogy szeretek Angliaban. Mindenki mosolyog. Mesz az utcan, nezed a szembejovoket, es sehol egy buskomor arc. Otthon ha valaki igy megy az utcan, akkor azt minimum marslakonak nezik. A stilusukat is szeretem az ittenieknek, meg az oltozkodesuket. A varros boltrol meseltem mar? Arulnak anyagokat, es szabasmintakat, mar lassan 100 eve. Igazi kanaan.
Meguntam az irast, inkabb csinalok par labemelest, mert felo, hogy visszafele ketto ulest fogok foglalni a repulon.
Zene a vegere:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése