2010. okt. 10.

Mézes falás

avagy hogy lesz belőlem disznó nagyon rövid időn belül.
Minden vasárnap jól nevelt, házias lánykához méltóan elsétálok a közeli óriás Tescoba bevásárlás felkiáltással. Lehet, hogy közben tele a hűtő, de azért nem árt, ha van tartalék kaja. Erről le kell szoknom. Legalább október végéig, ha nem tovább olyan készleteket halmoztam fel, amit egy hörcsög is megirigyelne. Azért történhetett ez meg, mert az angolok hülyék. Minden olyan rettenet olcsó, hogy amit otthon megveszek x forintért, azt itt annak a feléért, vagy harmadáért megkapom. (Különösen így van ez a cheesecake-el, ami ugye 1 font, de otthon annyiért egy szeletet kapsz. Ezt viszont mintha már írtam volna.) Plusz ehhez még hozzájönnek az aktuális akciók, vegyél valamit 20 penny-vel drágábban, és 3x annyit kapsz. Most, hogy így leírtam, és végiggondoltam, mik vannak a hűtőben, rájöttem, hogy ebben a hónapban már nem költök kajára. Vettem még egy lábost (vagy lábast?), életem első lábosát :) Nagyon kedves darab, holnap fel is avatom.
Igazából nem is ezekről akartam írni, hanem a péntekről. Terveztünk ugye egy pizza partit, azt vártam egész nap, erre 3 körül kapok egy sms-t Jane-től, hogy menjek át hozzá vacsizni, tradicionális kínait főz. És hát ingyen kajára nem illik nemet mondani, egyébként sem halok bele, ha kétszer kell vacsoráznom. Jane-nél még két másik kínai lány is volt, akiknek nem sikerült megjegyeznem a nevüket, csak arra emlékszem, hogy az egyiknek nagyon szőrös volt a lába. Lehet pasi volt. Vacsi után elmentünk egy ilyen international students meetingre, ahol (jé!) vacsora második felvonás következett. Mondjuk sok megpróbáltatásba telt, mire oda jutottunk, ugyanis először rossz helyre mentünk, egy klubházba, ahol általában lenni szokott a találkozó, de most kivételesen máshol volt. Mindegy is, ott volt a nagyon cuki Sam, akit meg kell látogatnom valamikor. Az este jól alakult, találkoztam egy magyar lánnyal is, meg sok mindenki mással is, annyit ettem, hogy alig bírtam mozogni, játszottunk egy csomót. De minden jónak vége, kellett jönnöm haza a pizza partira.
Itthon a lányok már nagyon éheztek, amint megjöttem rávetették magukat a kajára. Volt vihogás, horror sztorik, izmos felsőtestek, pillecukor, éjféli csoki torta, és rengeteg martini. Még sok ilyen estét.
Nekem persze másnak kelnem kellett korán, mert jött M., de a buszok bezzeg nem járnak szombat reggel. Kedves másfél órás séta a városba, a telefonomat persze itthon hagytam, és csak imádkoztam, hogy M-mel megtaláljuk egymást az állomáson. Biztos jobban sikerült volna a nap, ha meleg van, de az időjárás megszívatott minket, és estére már egész hideg lett. Azért megmutattam a várost, meg ettünk (persze), és este is lett, mehettünk vissza az állomásra.
Élvezem az ittlétet. Néha fura belegondolni, hogy oxfordi lakos vagyok, szombaton este is vártam a buszomra, miközben a turista csoportok szálltak fel a londoni járatra, én először fogott el az 'itthon vagyok' érzés. Csak a töltött káposzta hiányzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése