Na, hát igazából most írnom kéne a hétfői magazinos beadandókat, de nincs hozzá sok kedvem, inkább írok ide, mert megint elhanyagoltam ezt a blogot. Harry Pottert egyébként megnéztük, jó volt, majd még párszor meg kell néznem. Utána beültünk kocsmázni, meg vacsorázni, olyan kellemes kis laza péntek este volt.
Hétfőn jól elaludtam, majdnem lecsúsztam a szokásos hétfői könyvtörténet határidőről, kedden Jeremy-ék előadást tartottak, és bár Jeremy-t elég irritáló valakinek tartom, jól tud beszélni közönség előtt. A többi napon idegeskedve írtam a pénteki könytörténet beadandómat a paratextuális elemekről a gyerek irodalomban. Nem mondom, hogy nem lett összecsapva a vége, és igazából jó pár szóval kevesebbet írtam, mint kellett volna, de egyszerűen nem fért bele több. Azért megbukni nem fogok. El kéne már dönteni, hogy a média tanulmányt miről írom, de Mr.Sean rohadtul semmit nem mond, hogy hogyan, meg miről kell írni. Végülis még van két hét. Csütörtökön odáig jutottunk a kis magazinos csoportunkkal, hogy eldöntöttük, miről írjuk a business to business magazinunkat, és szerveztünk egy it meetinget jövő hétre, hogy megcsináljuk legalább a címlapot. Pénteken rájöttem, hogy nem vagyok teljesen hülye, ehhez kellett a könyvtörténet óra, ahol a szemináriumon mindig ilyen 10-es csoportokban vagyunk, és könyveket elemzünk. Mivel az én párom legtöbbször Ikuko, aki kijelentette, hogy ő meg nem szólal, meg úgy egyébként sincsenek ötletei (vagy nem mondja őket), így rám marad minden. Most kivételesen Wess is velünk volt, ketten próbáltunk összeokoskodni valamit az olyan cseles feminista kiadókról, mint a Virago. Ja, azt el is felejtettem, csütörtökön jött hozzánk vendég előadni a bácsi, akinek elfelejtettem a nevét, de van egy elég menő contract publishing cége. Akár érdekes is lehetett volna, de semennyire sem érdekel a contract publishing, az tipikusan az a rész, amivel semmiképp sem akarok foglalkozni.
Hétvégére itt maradtam hármasban a fiúkkal, de Dave elbújt a szobájában, szóval csak Alival főztünk spagettit, és ittunk valami fehér rumos gyümölcslevet, ami egyébként egész jó volt, két üveggel is elfogyott. Nem is értem, hogy telhetett el egy hét tűzriadó nélkül. Ma egyébként találkoztam magyarokkal, vagyis ez kis túlzás, mert csak hallottam beszélni őket, de nem mertem oda menni, félek az idegenektől.
Holnap a japán lányok, Jurga, Alex, meg én megyünk együtt ebédelni valami japán helyre, utána megnézzük a vásárt, meg iszunk forralt bort. Drukkolok, hogy ne essen a hó, csizma nélkül nem mókás az élet, de olyan ocsmány csizmákat lehet kapni, hogy fujj.
Elkezdek tanulni, mert délben találkozunk a többiekkel (ki eszik olyan korán :O), és előtte még hajat is kéne mosnom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése